Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
a vörös halál átveszi uralmát
Szerintem vörös Hold kel fel ma Kedvesem.
Nem tudod elhinni mennyire hívnak. Kihasználják hogy imádom a kéjt és a mámort.
Te mit tennél ha éreznéd, hogy valaki ül a mellkasodon? Szólnál a melletted alvónak? Mi értelme lenne? Szemmel te is látod, hogy senki sem ül a mellkasodon. Mégis érzed... Elrohannál sikítva? Minek? Úgyis megtalál, mindenhol megtalál. Az egyetlen módja, hogy megszabadulj tőle, ha megölöd. Ha nem teszed ő öl meg téged.
De ő már rég halott.
Te mit tennél?
Kihasználjátok a gyűlöletemet és a haragomat. Nem fogok én is kátránytavatokba merülni. Még látom a csillagomat, még nem vesztem el, még nem.
Hajt a vérem. Magam sem tudom ez pontosan mit jelent, de ez a mondat mindig is itt volt a gondolataimban. Tőle nem tudok aludni vagy elnyúlni a biztonságot adó karban nyugodtan. Kiirthatnám, de azzal magamat is elpusztítanám.
Imádkoznék amikor eljössz, de kihez?
Miért nem megy az írás? Miért ritkulnak a bejegyzések? Ezt nem veheted el tőlem. Tépd ki a gigám, de ezt ne tedd. Kedvesem nem mehetsz el... Ki hallgat meg akkor?
Most, hogy felébredtünk végre álmunkból és megint szállunk, elöjönnek a képek. A titkos vágyak. Barátságok törnek meg, várak dölnek össze ami egyeseknek egy egész világ.
Haha, lételemem a káosz. Csak azt tudnám miért.
Én nem akarom, én nem csinálok semmit. Csak élek.
Újra élek.
Mindig csak menj és ne nézz vissza. Hiszen ha visszanézel pokolra kerülsz.
Őszinteség, lelkiismeret, becsület, szeretet. Mik ezek? Szavak. Csak szavak. Amikkel mindenki dobálózik. Virágjukat ellenben már rég nem ápolja a világ embere. Egyedül nem bírom.
|
