Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Előtörténet
Az Adeni Birodalomra káosz jellemzõ ez idõkben, a városokban cseppnyi békével, de a köztük lévõ pusztákban, erdõségekben, a senki földjén a magányosan kóborlókra örökké halálos veszély leskel. Aden népe klánokba tömörül, így próbálván túlélni; a helytartót évek óta senki nem látta, a gazdaság a csõd szélén áll, egy újabb totális háború van elõkészületben.
Démoni hordák támadásai zargatják a városok törékeny nyugalmát, feldúlják a várakat, és nincs, aki szembeszállhatna velük. Utolsó híresztelések szerint a Nagy Háborúban az Adeni Hadsereg kettészakadt; egyik élén a király, akkor még Adenben, a másik fele pedig Andrej, az Elefántcsont Torony Ezüstmágusainak Nagymestere vezetésével a démoni sereg ellen küzdött. Andrej üzenetet küldött öccsének, Farkaslelkû Gotfried-nak, az Adeni Hadsereg parancsnokának, hogy küldjön erõsítést, azonban a király is nehéz helyzetbe került ugyanekkor. Gotfried nehéz választásra kényszerült, de végül hûségesküje, és lovagi becsülete kényszerítõ erejének engedelmeskedve a királyi udvarba indult. A harc ekkor már eldõlt, amiben a király is igen súlyos sérülést szerzett, egyetlen ésszerû megoldásként Gotfried, és a király fõtanácsadója, Alexur megszervezték a király, és udvartartása szöktetését, feladva így Adent. Andrejrõl nem érkezett többé hír, Gotfried pedig kimenekített mindenkit, akit csak tudott a távoli Perem Vidékre, mivel az a hír járta, hogy ott különleges gyógyító kristályok vannak. Az Adeni Hadsereg demoralizált maradékát a Démoni Sereg lassan felõrölte. Egyeseknek sikerült elmenekülni, voltak akik hõsi halált haltak, és bizony voltak, akik átálltak...
Eközben Gotfried egyre újabb, és hatékonyabb stratégiákon törte a fejét, nem volt hajlandó belenyugodni a vereségbe.
- Aden címerét viselem a pajzsomon! Méltónak is kell lennem hozzá!
A király kémeket küldött szerte a tartományokba. Azon kevesek, akik visszatértek, igen aggasztó híreket hoztak:
- Forrong az egész vidék. Egy-egy klán néha megpróbál fordítani a helyzeten, szembeszáll a Démoni Sereg õrjárataival, de ez kevésnek bizonyul. Irányítás nélkül gyengék, és bizonytalanok. A gazdaság romokban, a kereskedelem akadozik, emiatt egyre nagyobb a nyomor. A hajózás teljesen megszûnt, helytartód, és minisztereid önös érdekeikeiket a Birodalom érdekei fölé helyezve uralkodnak egy-egy tartomány fölött. Nem egyszer forradalom robban ki a belviszályok végett, sokszáz ártatlan életet követelve. A Démon Urat a Totális Háború óta senki nem látta, csak hordái garázdálkodnak szerte a Birodalomban. Térj vissza uram! Térj vissza, és vedd kezedbe újra Aden irányítását, amíg van mit irányítani!...
Ám a király morózus volt:
- Hogyan is várhatnám, hogy hallgatnak a szavamra? Gyáván megfutamodtam, és az egész Birodalmat a Démon Úr kénye-kedvének kiszolgáltattam...
Alexur egy új reformon törte a fejét. Éjt napallá téve számolgatott, jegyzetelt, összevetett, majd újraszámolt. Hosszú éjszakákon át tanácskozott Gotfrieddel, minden lehetõséget számba véve. A királynak vissza kell térnie! Ez nem is volt kérdés, csak a megvalósítás lehetõségei voltak korlátoltak. Gotfreid sereget akart toborozni, de Alexur lehûtötte:
- Nem építhetünk a nép hûségére most. Királyellenes a hangulat, a kutya nem követne téged. Fortélyosnak kell lennünk.
De Gotfriedot nehéz volt meggyõzni. Egyenes emberként nem kedvelte a kerülõ utakat. Alexur végtelen türelemmel gyõködte mégis; szüksége volt a lovagra, de õ egy hûvös, megfontolt hadvezért akart, nem egy vérig sértett, bosszúra éhes, forró fejû ifjút.
Alexur még Carmentist is megszerezte az ügynek. A papnõ a végtelen nyugalmával jó hatással volt Gotfriedre. A lovagra nem csak a nõ nyugalma, hanem szépsége is hatott, de a romantika ebben a hajszolt idõszakban luxusnak bizonyult. Szerelem és háború ez esetben nem jártak kéz a kézben; Gotfried fülig beleszeretett Carmentisbe, aki azonban Alexurral rokonszenvezett. Az érzelmi háromszög harmadik tagja, Alexur azonban (nagyon bölcsen) igyekezett pártatlan maradni. Egy hónapos számítgatás, és tervezés után a király elé állt.
- Uram, az engedélyedet kérem visszatérni Adenbe!
- Alexur nincs már hadseregünk, és a nép irántam való ellenszenve nem segíti ügyünket.
- Nem ülhetünk karbatett kézzel! Kidolgoztam egy tervet. Ha offenzívát folytatnánk, az ellenállás azonnali lenne, és heves, ráadásul felkeltenénk a Démon Úr figyelmét is. Karddal itt most semmire nem megyünk.
- Hogyan képzeled hát el?
Alexur kiteregette Aden térképét, és a keleti régióra mutatott.
- Van egy hely, ami Carmentis szerint annyira kívül esik a Démon Úr érdeklõdési körén, hogy jó eséllyel tudna ott kaput nyitni számomra. A neve Tiltott Kapu, itt a temetõ mögött.
A király arcára meglepetés ült ki.
- És mit kezdenél ott egymagadban? Testõrség nélkül a legközelebbi városig sem jutsz el!
- Utólagos engedelmeddel már küldtünk követeket a legtöbb városba. Embereket toborzunk. Persze fizetség fejében.
- Fizetség? Zsoldosokról beszélsz?
Alexur letérdelt.
- Nagy jó uram, téged szolgállak hûséggel ifjonckorom óta. Melletted voltam, mint írnok, krónikás, térképész, aztán gazdasági, és pénzügyi tanácsadó, kincstárnok, ahogy elõtte apám is téged szolgált, elõtte pedig nagyapám a te tiszteletreméltó apádat.
A király intett:
- Alexur tudom erényeidet, nem szükséges biztosítanod hûségedrõl.
- Vissza kell térned uram, és ez csak úgy lehetséges, ha a rendszer, ami fölött uralmat gyakorolnál, létezik. De személyed, ahogy te is mondtad, csak az ügy hátrányára válna. Pocsék a városok közti kommunikáció, és minden teleporter korrupt; a Démon Úrnak dolgoznak. Ha én visszajutok, kézbeveszem a gazdaságot, létrehozok egy intézményt, nevezhetjük akár válságtestületnek. Giranban kiépítek egy hatalmi központot, és ha úgy érzem, hogy megnyertem az embereket az ügynek, elhívom Gotfriedot is. Kell egy vezér a népnek uram, mielõtt szétzüllik a Birodalom.
A király végül áldását adta; úgy gondolta, vesztenivalójuk nincs, bár szíve mélyén aggódott Alexurért. Carmentis létrehozta a kaput, megáldotta Alexurt, az pedig belépett. Ha félt is, nem mutatta ki.
|
