Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-05-22
Íme néhány versem:
Nem látok könnyeimtől
Fekszek életuntan az ágyon
Gondolkodok az öngyilkosságon
Pengével, fegyverrel vagy kötéllel?
Már televagyok gyűlölettel
Vagy egyszerűen csak ugorjak ki az ablakon?
Könnycseppek folynak végig az arcomon.
'Kérlek segíts!' ordítom neked
De te csak ki nevetsz
Ágyő élet, megszabadulok tőled
És te még mindig csak nevetsz...
--
Elhagytál te engem
„Miért?” – kérdezem én ezt tőled.
De én akár meg is halhatnék – felőled.
És én újból feltettem neked a kérdést
Elnézve a két percnyi késést
Mire megmondtad hogy miért.
És ezek szerint Neked csak ennyit ért.
Neked ennyit érek. Te meg mondtad.
S hogy a Zoltán nevezetű egyént mindig is utáltad.
Én tudtam. Olvastam a tekintetedben, szemeidben.
Hazudtál. A szemembe. De én nem gondolkodok tovább ezen.
Én fogom a pengét és végzek magammal.
A sok fejfájásommal és bánatommal
Együtt megyek a sírba.
A víz átváltozik vörösre,
Jó éjszakát örökre!
--
Kegyetlen világ
Oh, kegyetlen világ. Miért kell meggyötörnöd
Fiatalt és öreget egyaránt. Te ott már el is döntöd
Mikor megszületik valaki, milyen sorsa legyen.
Jó vagy rossz. Hogy legyen-e mit egyen.
Hogy meglegyen-e a napi kenyere,
S hogy meglegyen mind a négy kereke.
Mert ma már csak az tud megélni
Ki tud is gondolkodni. És ki tudni vélni.
Aki használja az eszét is. Nem csak meg van neki.
És aki állja a helyét, nem csak fekszi.
Kegyetlen világ. Amennyi boldogság beléd szorult.
Elnyomja azt is a boldogtalanság. És nem remél már a nyomorult.
Itt már mindenki fél, remeg a másiktól. Fegyverek.
Fegyverek ezre. Embereket gyilkol vele egy gyerek.
Mert unatkozik, nem találja már a helyét.
Mert semmilyen ez már. S elvesztette mindenki a kegyét.
Milyen világ ez, hol folyik a vér, vér „hátán”?
Nem uralja ezt már más, csak a Sátán.
Gyűlölöm én ezt a világot már.
És mást, mindenki hiába vár.
--
|
