Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Történet



tündér egyedül kószált. Egyedül volt, egyedül a gondolataival, gondjaival. Egyedül az emberek között. Egyedül, mert bár tömeg vette körül, nem találta meg őket. És egyedül volt szívében .. nagyon egyedül. Fázott. Nem, nem az utcán volt hideg. Fenn sütött a nap, de nem érezte melegét. A meleg szél simította homlokát, de nem érezte érintését. Szívében fázott .. mert egyedül volt.
Szégyelld magad! Cipelhetem ezt a nehéz zsákot! - szólalt meg egy csilingelő hangocska a füle mellett. Körülnézett .. egy aprócska lényt pillantott meg, egy álomszerű kis lényt, aki hatalmas zsákot tartott a két kezében, és szemrehányóan pillantott rá.
Hát Te ki vagy?
Mindig ez a kérdés! Tündér létedre nem ismersz meg? Persze, azt se tudod, mi ez a zsák.
Hát honnan tudnám? És mióta vagyok én tündér?
Születésedtől fogva. Amióta szívedben él a szeretet, a szeretet iránti igény. A zsákban meg a sóhajtásaid vannak. Már nagyon unom. Igazán lehetnél jókedvű is néha.
De hát hogy legyek jókedvű? Nézz rám! Mitől legyek én jókedvű? Nézz meg jobban! Ki szeret engem???
A tündér szava elakadt. A zsák szemel láthatóan lett egyre nagyobb és nagyobb, a kis lény majdnem leesett a megnövekedett tehertől. Azonnal panaszt is emelt :
Hát nem megmondtam, hogy csínján azokkal a sóhajokkal? Most majdnem összetörtem magam! Miért ne szeretnének téged? Megnéztelek. Szerintem lehet téged szeretni.
Engem? - a tündér keserűen mosolygott. Engem? - kérdezte ismét.
A kis lény lemondóan legyintett: Úgysem hiszel nekem, amíg nem látod! Na, repülj velem!
Repüljek?? A tündér szava ismét elakadt. A manószerű kis lény már határozottan mérgesnek tűnt: Ha én ezzel a nehéz zsákkal tudok repülni, Neked meg se kottyanhat!
A tündér elkerekedő szemmel bámult az eltűnő manócska után. Várj, Jövök! - kiáltotta, és egyszerre csak azt vette észre, hogy ott van a manó nyomában. Az visszanézett rá: Na látod, csak akarni kell!
A tündér körülnézett: alatta az emberek, városok mint megannyi hangyaboly nyüzsgő lényei. És repült! Elmosolyodott. A manó vállán a zsák rögtön kisebb lett. Az nem szólt vissza, csak repült tovább. A tündér nem is látta, merre mennek, csak ment utána .. és egy erdő fölé értek. A manó egy tavacska partján szállt. le. A tündér melléje lépett.
Nézz bele a vízbe! Mit látsz?
A tündér belepislantott, majd felkapta fejét, hogy lássa, ki van mellette: a vízből egy idegen lány tekintett vissza.
Ki ez? - kiáltott fel, amikor nem látott maga mellett senkit ..
Természetesen Te - jött a manócska válasza.
Én?? - nézett nagyot a tündér, és ismét a víz fölé hajolt. Egy gyönyörű leány nézett vele szembe. Haja, szeme ragyogott, mosolya fénylett, arányos alkata szemkápráztató volt .. Ez nem ő!
KI ez? - nézett ismét a manóra.
Az felsóhajtott: Te vagy. Csak .. hát .. ez nem egy közönséges tó. Annak szemében látszol így, aki szeret Téged. Annak Te leszel ez a lány. Akit elfogadsz, akit meghívsz a szívedbe .. az lát ilyennek.
A tündér szemében könnycseppek csillogtak. Akit meghívok .. - suttogta, arra gondolva , akit szeret .. És a manó válláról eltűnt a zsák, és lábát lógatva vidáman figyelte a mosolygó tündért .. ilyennek akarta örökké látni.

-----------------------------------------------

Eszembe jutott csillogó szemed,
forró csókod, ölelő kezed.
Szavadnak selyme körém fonódott
testünk egy éjjel egy testté forrott.
Vágyom újra veled ezeregy éjszakát,
ölelni téged, átélni száz csodát.
Belehalni kicsit, megszületni újra,
veled ébredni reggel összebújva.
Füledbe súgni, jó reggelt szerelem,
elsuttogni némán, köszönöm Istenem!

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Fényt hoztál magaddal
tűzben égő nyarat,
egekig röptető szenvedélyt,
szerelmes csókokat.
Törékeny pillanat,
mi megható de illanó,
vigyázzuk hát szívem,
kőbevésett szó lettél...
szerelmem, csókom, hitem.
Enyém vagy már szép szerelmem,
szíved szívembe zártam,
csendes éjjel lehunyt szemmel
neved suttogom imámban.
Szemed tüzének rabja lettem,
börtönőröm légy örökre,
bilincsem kulcsát az égbe dobd fel,
szerelmünket Isten őrizze.

-----------------------------------------------






TeveClub a facebookon

© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat