Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Briatore vs. Piquet...
Az ügy bonyolódik...megmondom őszintén kiábrándító hogy vannak ilyenek...
Napfényre került Nelsinho Piquet Nemzetközi Automobil Szövetségnek (FIA) írott közleménye, melyben a szövetség tudomására hozzá a tavaly Szingapúrban történteket. Csak nálunk, a teljes levél.
Tegnap került elő a brazil versenyző FIA-nak írott levele, melyben részletesen leír mindent a 2008-as Szingapúri Nagydíjon történtekkel kapcsolatban. Következzen a levél teljes egészében.
Én, Nelson Angelo Piquet, születtem 1985. július 25-én Heidelbergben Németországban, a következőket állítom:
1. Minden eddigi ellenkező hírrel szemben, a tények, amik ebben a közleményben vannak az én tudásomra alapszanak. Én hiszem, hogy ezek a tények, amiket ebbe a levélbe foglalok igazak és korrektek. Ahol bármilyen tény nem az én saját tudásomon belül van, azt is legjobb tudásom és hitem szerint teszem be, és jelzem a forrását.
2. Ezt a közleményt önkéntesen a FIA-nak írom, azért, hogy a FIA Forma-1-es Világbajnokságban gyakorolja felügyelő és szabályozó funkcióit.
3. Tisztában vagyok azzal, hogy kötelességem, hogy a FIA Forma-1-es Világbajnokságban szereplő összes résztvevővel, illetve szuper licenszel rendelkező versenyzővel korrekt és igazságos legyek. Tisztában vagyok azzal is, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha bármiféle hamis, vagy félrevezető közleményt adok ki a FIA-nak.
4. Az egész nyilatkozatomat felvették audio kazettára és annak teljes leírásával együtt elérhető lesz számomra, illetve a FIA számára. Ez a jelenlegi dokumentum a lényegi összefoglalását tartalmazza velem készített szóbeli nyilatkozatnak.
5. A következő tényeket szeretném a FIA figyelmébe ajánlani:
6. A Szingapúri Nagydíj alatt - amit 2008. szeptember 28-án tartottak a 2008-as FIA Forma-1-es Világbajnokságban – megkért Flavio Briatore úr, aki a menedzserem és a csapatvezetője az ING Renault Forma-1-es Csapatnak, és Pat Symonds, aki a technikai igazgatója az ING Renault Forma-1-es Csapatnak, hogy a versenyen szándékosan ütközzek annak érdekében, hogy pozitív hatással legyek az ING Renault Forma-1-es Csapat teljesítményére. Beleegyeztem ebbe, és nekicsaptam az autómat a falnak a 13./14. körében a futamnak.
7. Arra, hogy okozzak szándékosan balesetet, nem sokkal a verseny előtt kért meg Briatore és Symonds úr az irodájukban. Symonds Briatore jelenlétében kérdezte meg, hogy hajlandó vagyok-e feláldozni a versenyemet a csapat érdekében és előidézni egy biztonsági autós szakaszt. Minden versenyző tudja, hogy ez csak akkor történhet meg, ha a balestet szenvedett autó elzárja az utat, illetve a törmelékei akadályozzák a versenyzést, emellett pedig nem lehet egy mozdulattal eltakarítani a sérült versenyautót. Itt ez volt a helyzet.
8. Ez alatt a beszélgetés alatt elég érzékeny állapotban voltam. Köszönhetően annak a stressznek, amit Flavio Briatore okozott azzal, hogy nem adta tudomásomra, hogy meghosszabbítja-e a szerződésemet a következő szezonra (2009). Ezt alapvetően már júliusba, augusztusban el szokták rendezni.
Ehelyett Briatore azt kérte, hogy egy opciót írjak alá, ennek következtében nem tudtam tárgyalni más csapatokkal. Folyamatosan nyomást helyezett rám, azzal, hogy még versenynapokon is beidézett az irodájába, hogy az esetleges hosszabbításról beszéljünk.
Pedig ezeknek a pillanatoknak a koncentrációról, a versenyre fölkészülésről, illetve a relaxációról kéne szólnia.
Ehhez a stresszhez még hozzáadott az is, hogy a Szingapúri Nagydíjon a 16. helyre kvalifikáltam magam, miközben tudtam, hogy nagyon bizonytalan a jövőm az istállónál. Amikor elfogadtam azt, hogy azzal segítek a csapatnak, hogy összetöröm az autóm, azt azért tettem, mert reméltem, hogy jobb helyzetbe kerülök a csapatnál, abban a kritikus szezonvégi időszakban.
Senki nem mondta nekem szó szerint, hogy ha szándékosan okozok biztonsági autós szakaszt, akkor garantálják a maradásomat. Azonban abból a szövegkörnyezetből, amiben elhangzott úgy tűnt, segíthet ennek a célnak az elérésében. Ezért egyeztem bele a balesetbe.
9. A megbeszélés után Briatore és Symonds úr félrehívott engem csendes sarokba, és egy térképen mutatták meg a kanyart, ahol ütköznöm kéne. Azért esett erre a kanyarra a választás, mert itt nem voltak daruk, amik gyorsan kiemelhették volna a sérült versenyautót a pályáról, illetve közvetlen bejárat sem a pályára.
Tehát szinte majdnem biztos volt, hogy ha itt okozok balesetet, akkor akadály lesz a pályán, ami a biztonsági autó beküldéséhez vezet. Ezalatt pedig megtisztítják a pályát és lehetővég teszik a biztonságos folytatást.
Symonds úr elmondta pontosan melyik körben kell ütköznöm, hogy a stratégiánkkal összhangba legyen. Ennek a Fernando Alonso első boxkiállása után kellett megtörténnie, ami a 12. körben volt. A kulcs a stratégiánkban az volt, hogy ha a 13./14. körben okoznák balesetet, akkor az megengedné a csapatnak, hogy Alonso autójával agresszív üzemanyag taktikára váltsanak, vagyis könnyű autóval versenyezzen. Így Alonso képes lesz megelőzni annyi nehezebb autót, amennyit csak lehet, miközben tudja, hogy a többieknek nehéz lesz őt utolérni, köszönhetően a biztonsági autónak.
11. Ezek alatt a beszélgetések alatt nem esett szó ennek a tervnek a biztonságáról. Nekem sem mondtak erről semmit, a nyilvánosságnak, illetve semelyik versenyzőnek. Az egyetlen instrukció Pat Symonds-tól származott, aki azt mondta ne legyek túl kemény és vigyázzak magamra. Amit én úgy értelmeztem, hogy ne sérüljek meg.
12. Szándékosan okoztam balesetet, méghozzá úgy, hogy kiengedtem a kezemből az autó irányítását a már említett kanyarban. Azért, hogy biztosan jó körben ejtsem ezt meg a csapat rádión többször is kérte, hogy erősítsem meg a kör számát. Ezt normális esetbe nem csinálom. Nem sérült meg a balesetben senki.
13. A már említett megbeszélés után többet egymás között sem említette a „baleset stratégiát” Symonds és Briatore. Briatore a verseny után diszkréten megköszönte, azonban semmi mást nem mondott. Nem tudom, hogy rajtunk kívül más tisztában volt-e ezzel a stratégiával.
14. A futam után az egyik családi barátunkat, illetve tanácsadónkat, Felipe Vargas-t értesítettem a történtekről. Vargas beszélt később az édesapámmal, Nelson Piquet-vel.
15. Szingapúri Nagydíj után az újságírók a balesetről kérdeztek, és már akkor ők is rákérdeztek a szándékosságra, mivel állításuk szerint gyanúsnak tűnt.
16. A saját csapatomon belül az autóm egyik mérnöke kérdőjelezte meg a balesetet, mivel nagyon szokatlannak látta. Azt mondtam neki elveszítettem az irányításomat az autó felett. Úgy gondolom, hogy az a mérnök a telemetriai adatokból vonta le ezt a következtetést. Szándékosan ütköztem, gyorsultam az utolsó pillanatig, miközben a normális az lett volna ha fékezek.
Ez az igazság közleménye.
Hiszem és esküszöm, hogy az ebben foglalt tények igazak.
Ezt a levelet a FIA központjában, Párizsban, 2009. július 30-án, Alan Donelly (a versenybírák vezetője), illetve Martin Smith és Jacob Marsh (mindketten a FIA vizsgálat segítését szolgálják) jelenlétében írtam.
Jegyzeteket készített Domenique Costesec.
Nelson Piquet Jr.
|
