Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Furcsa állat
Furcsa állat
Most megpihensz. Selyem takaródat rád borítom.
Kezed oly hideg, s te észre sem veszed.
Elmész, itt hagysz.
Tudatod még nem kész az igazságra, hagylak, hagy legyen szép az álmod.
Régen ordítottál, üvöltöttél – Nem! Nem kell több, hagyjanak békén!
Hagyjanak levegőt venni, velem úgy sincs már mit tenni…
Furcsa állat, hat lába van. Testedben visszafelé araszol.
Kedves állat, szép, piros, de ha ollóját nyitja, Rohanj, meg ne állj!
De te már nem rohansz, csak állsz némán, csöndesen, beletörődötten.
Szemed becsukod, utolsó levegőd veszed.
Ajkam ajkadhoz ér, könnyem arcodra hull.
Szorítod kezemet, még te sem akarsz menni.
De már szólítanak, hív a hajnal, menned kell.
Kezem kezedben, arcom arcodon, testem testeden.
Szellő mozgatja a hajadat.
Boldog vagy, békés vagy.
Nem tudod, hogy itt az idő.
Kezemet szívedre teszem, hallgatom dobog – e még.
Aztán csönd.
Szemed lezárul, itt az idő.
Fehér galamb viszi lelked, oda hol nincs több búcsú.
Gyászruhában állok, kopott karosszéked mellett.
Nagy műved, egy picinyke faautó vár vissza fél készen.
De nem jössz többé, elmentél. Itt hagytál engem magányomban.
És nekem nem maradt más csak a múlt, a fénykép.
A jövő, az emlék.
|
