Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Norcsival(1.)
Kedves Naplóm!
Izgatottan vártam, hogy ezen a héten ki vigyáz majd rám, s Fannival - karavánunk vezetőjével - írtunk is a fórumra, hogy jelentkezzenek. Nem telt sok idő bele, és egy karavántag (Micskusz-Macskusz) írt is levelet Dr Dr Barnatevének, hogy szívesen vigyázna valakire a vándortevék közül. Rám esett a választása - bevallom, kissé meg is lepődtem -, s rettenetesen örülök, hogy így alakult.
Nem késlekedtem: szaladtam is az állomásra, és jegyet kértem a Déli pályaudvarhoz. Persze Norcsi nem pont ott lakik, így még kellett utazni egy jó darabon, de megérte!
Amint megláttam tudtam, hogy jól fogunk együtt szórakozni, s az eddig tapasztaltak alapján nem is tévedtem.
Bár ideiglenes gazdám jócskán ellátták tanulnivalóval a hétre (s én tevei pironkodással bevallom: a kémiához és a földrajzhoz nem sokat konyítok), azért mindent megtesz, hogy rám is maradjon idő. Jut eszembe, ugye hamarosan befejezem az újságolvasás tanulását, legközelebb iskolába járni próbálok majd, hogy későbbiekben ebből ne legyen probléma.
Haza is értünk, s az első dolgom volt, hogy megnéztem Norcsi szobáját. Ráférne egy alapos takarítás, az tény, de ezt tudjuk be annak, hogy Norcsi "művészlélek", s írna, ha tudna. Mert - magyarázta ő - az nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Először is kell egy olyan dolog, amit úgy hívnak, hogy ihlet, és annyit tesz, hogy alkotási vágy, ötlet. De ez a bizonyos ihlet-manó van, hogy napokig nem jelentkezik, s ilyenkor az ember - lévén nincs jobb ötlete - csak ül és bambul, ábrándozik. Ha meg végre eljött a hosszú időszak után a felmentősereg, az általában nem jókor érkezik, hiszen ki hallott már olyat, hogy az ember este tízkor még novellát ír?! Pedig van ám olyan, amikor az ember (teve) álmából az ihletmanó kopogására ébred. De elkalandoztam, s a többiekről még nem is meséltem...
Norcsinak van egy ördög-angyal kishúga (névszerint Hilda, vagy ahogy ő hívja: kisHigu). Na hát ő mindent akar, csak azt nem, amit kéne, de tényleg nagyon bájos! :)
Na meg a macskusz, akiről tevéjét is elnevezte. Bár komikus hatást nyújtott, ugyanis fogalmam se volt, hogy ezek a lények látnak-e minket, vagy sem. Kiderült, hogy úgy van, mint az embereknél, amelyik cicus hisz bennünk, az előtt láthatóvá válunk. Pamacs, egy ezüst karthauzi "Micskusz-Macskusz", s egész jól elbeszélgettünk. (Bár töredelmesen bevallom, hogy Norcsi szobája az ő lelkén is szárad...)
De te jó ég, fél tízkor még itt karattyolok nektek! (ama bizonyos ihletmanó ismét későn jött) Szóval lassan megyek, álomra hajtom szőrös buksimat, s Norcsit is ráveszem, hogy az alvás pihentetőbb, mint a mérsékelt övezetet tanulni. Bár ki tudja...
"Búcsúzom tőled, de látlak még talán, Isten hozzád, Kedvesem, gondolj néha Rám!"
Ági
BarátsÁgnes s.k.
Budapest, 2010.02.08. 21:29
U.i.: Ma egész nap a Mozart! c. musicel egy bizonyos dalát hallgattam... Norcsi tegnap látta és kész függő! (Természetesen még jobb lenne, ha végre megtalálná az Agatha Christie könyvet, amit vagy a húga, vagy a macskája gondosan elrejtett, s addig nem tud visszamenni a könyvtárba... Elvonási tünetek!!!)
|
