Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Vérpermetes hajnal
A legszörnyűbb valóban az, amikor már álmodozni is elfelejtesz. Kinézel hajnalban az ablakon és mindenedet átjárja a gyűlölet, az új nap, az új kezdet iránt, ami kitépi szívedből az emlékeidet, az illatok, szagok, arcok pontos körvonalát. Kitépi, mint gondatlan anyának kezéből a gyermekét. Sírsz utána. Pontosabban sírtál, eddig, de most már nem megy. Pedig a cápának is vannak könnyei, csak a víz miatt senki sem látja és különben is, csak a sós víz miatt sír. Erősnek kell lenni, mindig. Mikor elgyengülsz az emberek belátnak páncélod mögé és kihasználják, kihasználják az érzéseid. Ha egyszer, egyetlen egyszer kilépnék a lelkiismeretem árnyékából visszaadnám. Tudom sokat hibáztam, de miért kell ennyit bűnhődnöm. Magamat büntetem. Egy csodálatos haláltáncot járok, de nem akarok eljutni a végsőkig. Kerestem, kerestem férfi és női karokban egyaránt, mégsem leltem rá, ha pedig mégis, elszökött, vagy ellopták tőlem. Már nem keresem. Soha többet nem keresem. Kitörlöm a tudatomból. Megvonom magamtól az élvezeteket. Háháhá. Visszatért belém az élet ugyanakkor. Itt van az időm. Kettős életet élni szép és borzalmas. Ki van felül csak a helyzet dönti el. Megalázni és megalázottnak lenni. Minden ember gonosz. Én is az vagyok és szeretem nézni, a kezemben tartani az emberek lelkét ,mint verdeső pillangót.
|
