Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
szabad - nem szabad
Érdemes belegondolni, milyen sok törvény van körülöttünk. A magyar BTK 367 büntetendő cselekménykört határoz meg. Voltaképp az év minden napjára jut egy. Tudvalevő, hogy az állam csak a terrorizmus által tud fennmaradni, vagyis azzal, hogy miatta az állampolgárok fenyegetve érzik magukat, nehogy elkövessenek olyan cselekedeteket, amiket az állam büntetéssel viszonoz. Öltönyös emberek maroknyi csoportja meghatározza a törvényeket, amiket aztán az állampolgároknak illik tiszteletben tartani, különben jön a büntetés. Vajon ezek mennyire egyeztethetők össze a természetes, univerzális törvényekkel? Az emberi törvénykezésről szólva, ezeket a törvényeket csak őrült bűnözők hozzák meg, amiket milliókra rákényszerítenek. És ezek a törvények is országonként változóak, máshogy büntetik a megsértésüket, és oly sok van, ami más országokban nem is létezik, csak nálunk, vagy fordítva. Ezzel szemben az univerzális törvények mindenhol érvényesek, az egész világon, és nem kell leírni, vagy börtönnel büntetni érte, mert mindenki megkapja jutalmát vagy büntetését. Ilyen törvény például az árulás, amikor a félelemtől vezérelve szembeszállunk eredeti elképzelésünkkel, és ezért nem azt tesszük meg, hanem azt háttérbe szorító dolgot. Vagy a hazugság, amikor másnak hazudunk, szóval vagy anélkül, titkolással, és ilyenkor nem csak ő kerül hamis utakra, hanem mi is. A hazugsággal mi is olyan utakra kerülünk, amik nem követik a realitást, hanem csak a hamisság realitását. Viszont mi a helyzet akkor, ha egy csoport már eleve a hazugság útján jár, és irányítani akarja a sokaságot? Ekkor bizony elkezd saját maga alkotta törvényeket létrehozni, amit saját erejével tartat be. Innen következik, hogy mivel hamis emberek hozták őket, az összes általuk hozott törvény hamis. Az igazságot nem kell leírni. Nincs törvényben előírva, hogy a víznek oltania kell a tüzet vagy a szomjat, mégis megteszi. Sőt, voltaképp semmi sincs törvénybe írva, ami természetes, csak az, amit az uralkodó zsarnokok akarnak betartatni az emberekkel.
Mi a helyzet azokkal a zsarnokokkal, akik az emberek fejében vannak? Mi a helyzet a személyiséggel? Nos, mivel ő is hamisságon alapszik, szükséges számára, hogy törvényeket hozzon. Ezek a törvények azok a döntésmechanizmusok, amik egy adott személyiséget jellemeznek élete során. Hogy hogyan reagál arra, ha elesik az utcán, ha pecsétes lesz a nadrágja, ha kócos a haja, ha rákiabálnak idegenek, ha a szüleivel veszekszik, ha a kocsmában iszik, és így tovább. (De persze ezt is tovább kell bontani: ha például egy kocsmában ivásról van szó, akkor igen sok helyzetet elemez a személyiség: a terem méretét, az előforduló színeket, a hanghatásokat, az emberek számát, a nemek eloszlását, a szagokat, a székek puhaságát, a közeli személyek viselkedését, kinézetét, szagát, az italok árát, kínálatát, az asztalok elhelyezkedését, az időt, tehát mindig figyel, hogy elkerülje a lehetséges kellemetlenségeket, és magához vonzza a kellemes dolgokat, már ha jól akarja érezni magát.) A személyiségnek, vagyis egónak tehát nagyon sok mindent mérlegelnie kell, ha el akarja kerülni a kellemetlenségeket, már pusztán az utcán sétáláskor is, hogy kihez merhet közelebb menni, kit kell elkerülni, hova szabad lépni, stb. Mivel a mesterséges, hamis személyiség eltávolodott az alapvető univerzális törvényektől, ezért folyamatosan fél. Attól fél, hogy rá kell hagyatkoznia ezekre a törvényekre, hiszen ha megteszi, akkor ő eltűnik. Hogy tehát ezt elkerülje, életét a folyamatos fenyegetés, büntetés és jutalmazás jellemzi. Ugyanígy működik a politika is. Az uralkodó hatalom voltaképp a közösségi csoportosulás (állam) egója.
Mennyire korlátoz minket személyiségünk. Érdemes végigsorolni, átlagosan mire figyel egy ember, ha kilép az utcára. "Van-e rossz szagom?Nem vagyok túl alacsony a többiekhez képest? Nem vagyok túl magas a többiekhez képest? Nem koszos a cipőm? Nem koszos a nadrágom, a felsőm, és bármely ruhadarabom? Nem járok furán? Nem megyek túl gyorsan? Nézik a fenekemet? Nem kócos a hajam? Látszik a pattanásom? Odaérek időben? Hol kerüljem ki őket? Mi lesz, ha meglátnak? Miért néz rám? Miért mosolyog? Miért olyan durva kinézetű? Mit gondolnak rólam a többiek?Van elég pénz nálam? Mit fogok csinálni később?
Ezek az átlagos kérdések. Ez elég soknak tűnik, de jóval több beszélgetés zajlik le az emberben, mert ezekre a kérdésekre választ is kell adni, több lehetőséget és következményt figyelembe véve, és sokszor újabb kérdést kell egy adott kérdéshez illeszteni.
Hogy viselkedik egy kisgyerek? Mindenhez odamegy, ami érdekli, megfogja, kiabál, csapkod. Ezt egy felnőtt már nem engedheti meg magának. Mindössze annyi van megengedve neki az egója által, hogy magabiztosan, középre nézve, figyelve az akadályokra megtegye az utat A-ból B pontba. Esetleg megállhat kirakatokat nézni, de nem guggolhat le, hacsaknem a cipőjét köti, vagy rosszul van. Nem futkorászhat ide oda, és nem foghat meg más embereket. Nem kiabálhat köszönésképpen se a távolabbi embereknek, és nem mondhatja el véleményét a másikról, kivéve ha nem jelent veszélyt annak kimondása. Nem feküdhet le a földre, nem járhat pókjárásban, nem köpködhet az útra, nem sétálhat pörögve az utcán, voltaképpen SEMMIT SEM TEHET, ami mások számára láthatóan megkülönböztetné őt a többiektől, mert az VESZÉLYES az egója számára. Ezen zsarnokság ereje túlmegy a büntető törvénykönyvekén is.
Hogy állami megfogalmazás szerint mi a bűn?
"A bűncselekmény
10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti."
Ez a bűn zsarnokok szerinti megfogalmazása.
Az emberi egó definíciója a bűnre: "Aki megszegi a biztonságos viselkedést, vagy az én biztonságom veszélyezteti kívülről, bűnt követ el és végzetes utálattal, elpusztítással büntetendő." Az egó mindig a biztonságot keresi, és ezt úgy éri el, ha úgy viselkedik, és olyanokat választ maga mellé, aki mellett ott érzi a többségi társadalmat. Aki a többségi társadalmat képviseli, annál van a legkisebb esély a problémák felmerülésére, kirekesztésre. Az ilyen ember mindig törekszik a csoportokba tartozásra és a "közös hang", common sense megtalálására. Akit ilyen szinten irányít a hamis öntudata, az meglehetős agresszióval képes fellépni az azt veszélyeztető elemek ellen, például melegek, tolvajok, iskolakerülők, tehát voltaképp bárki ellen, aki a társadalmat, az ő többségi társadalmát veszélyezteti. Nem hagyja ki a választásokat se, hisz nem akarja leváltnak érezni magát a többségi társadalomtól. Úgy érzi egyek: ha elszakad tőle, akkor elveszt a hatalmából, ha pedig együtt vannak, nincs sok oka a félelemre.
Voltaképp minden törvény alapja egyetlen törvény: ALKALMAZKODJ! Igazodj, mert kinézlek a soraimból, és ha kinézlek, nincs aki megvéd.
Ha az ember kilépett, akkor konfliktusba kerül belső zsarnokával, amíg le nem győzi egyik a másikat. Élet-halál harc, bár az orvosok nem beszélnek róla, de ezen harc kimenetele dönti el az egyén életét. A személyiség az amnéziás, agresszív zombi tudatállapot megteremtésére törekedik hatalma megszilárdítása érdekében, míg az egyén felsőbb tudata a zsarnokságot akarja kiiktatni. Annyi biztos, hogy ebben a barátok sose lesznek segítségre, hiszen ők is a zombi tudatállapot megtartásán fáradoznak, hiszen félnek, rettegnek a hatalom megdőlésétől.
A személyiség kialakulása:
Amnézia=Tudatlanság====>>Félelem====>Vezérlő szabályrendszer kialakulása====>Zsarnokság=Erőszak, az alkalmazkodáshoz való szabályok betartatása.
A kiút az uralom alól tehát nem az erőszakos érdekérvényesítésen keresztül vezet, hanem úgy, ha visszavezetjük a nyilakat szépen a tudatlanságba csöppenés elé.
Mi állhat ott? A tudatosság. Ennek a megszerzésén kell fáradozni, aki nem akar a tudatlanság, a félelem és zsarnokok rabszolgája lenni.
|
