Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Szeth: Angyali érintés



Olyan volt, akár egy látomás.
Mintha a semmiből lépett volna elő. Sejtelmesen lengte körbe testét az ablakon beragyogó hold sápadt fénye. Vágyakozó tekintettel, szinte megigézetten bámulta a lányt.
Egy angyal. Más nem lehet.

Amint beléptek az ajtón, azonnal egymásnak estek. A férfi mohón borította el csókokkal a lány testét. Aztán az ajkak remegve egybe tapadtak, s a vágy bennük tűzként kigyúlt.
Egy gyertya halovány fénye hasította ketté a szoba sötétjét.

A helyet csendes nyugalom járta át, valami titok áradt a falakból. A pillanat varázsa megállni látszott, s hű társként velük maradt.
A férfi a hátán feküdt és figyelte, ahogy a lány testéről lassan lehull a selyem. Semmi sem takarta immár a szoborszerűen tökéletes testet. Nem volt rajta más, csak a nyakában függő aranylánc, s a láncon egy szív alakú kis medál. Ahogy közelebb lépett és fölé hajolt, halk sóhajtással megadta magát a sürgető vágynak. Míg az árnyak őrként álltak felettük, ők egymást ölelték.
S e tűzben égő testek, végül a gyönyör nyomába eredtek.
Sohasem volt még ennyire egyszerű és mégis ennyire tökéletes összhang. Olyan finoman cirógatta a lány testét, mintha az törékeny porcelánból lenne. Éppen csak megérintette az ujjai hegyével. Gyengéden játszott a bőrén, akár egy hangszeren.
A lány a férfi forró leheletét érezte nyakán.

Csókra csókkal válaszolt. Nem szóltak. Feleslegesek voltak a szavak. Értették egymást. Minden rezdülés, érintés, felért egy költeménnyel, szívük minden egyes dobbanása egy vallomással, s az a szerelem ütemére titkos taktust vert. Erre az ősi ritmusra, vérük válaszolt.
Aztán egy vonagló táncban végre eggyé váltak, egy lett sóhajuk.
Nem tudta. Nem is sejtette, hogy létezik, létezhet ilyen csodálatos gyönyör.
Csoda volt ez. Egy angyal ajándéka. Átölelte és szorította.

Olyan erősen fonta körül karjaival, mintha sohasem akarná elengedni többé. És így is volt. Végre úgy érezte céltalan léte ismét értelmet nyert. Belenézett a gyönyörű égszínkék szemekbe és elveszett ebben a pillantásban. A lány rámosolygott. Hirtelen végtelen nyugalom szállta meg. Ilyen lehet a
mennyország. A férfi élete folyamán először úgy érezte végre megtalálta, amit keresett.
A boldogságot.

Hunyorogva nyitotta ki a szemét.
A kora reggeli nap fénye beragyogta a szobát. Álmosan pillantott körbe, de csak a megszokott unalom mindenütt. Reménykedve oldalra fordult, ám hiába. Az ágy ma is üresen tátongott mellette, mint minden áldott nap.

Kezével kisimította a gyűrött ráncokat a lepedőn, és elképzelte, hogy Ő fekszik itt. Felsóhajtott.
Micsoda álom!
Annyira jól emlékezett miden kis részletre, annyira szép volt. A valóság nem lehet ennyire gyönyörű.

Nem tudta megmagyarázni miért, de valami megváltozott. A tárgyak suttogtak. Róla meséltek.
A férfi csüggedten visszahanyatlott. Magány és szomorúság érzése vett rajta erőt. Csak egy álom, semmi más! Bele kell törődnie, az élet úgy látszik csak ennyit tartogatott a számára. Micsoda kegyetlenség megmutatni ezt a szépséget, majd azután elvenni azt.
Ma mégis másképpen látta a világot, valami derengés tűnt fel a sötét alagút végén. Nem akart tovább így élni. Most minden megváltozott, és valahogy más lett a szoba is.
Eddig nem vette észre, hogy az unalmas megszokott tárgyak mind őrá emlékeztették. A hely, ahol sok éve magányában élt, hirtelen megszépült. Csodálatos emlékek töltötték meg. Talán van még remény.
És ekkor észrevette, hogy ébredés óta ökölbe szorítva tartja a jobb kezét.
Lassan óvatosan nyitotta ki. Halk koppanással az ágyra hullott egy kicsiny csillogó holmi. Közelebb hajolt. Nem akart hinni a szemének, akaratlanul is felkiáltott a meglepetéstől. Ez nem lehet! Könnyek jelentek meg a szemében.
A gyűrött lepedőn pedig tompán csillogott az angyal nyakában látott szív alakú kis medál...

http://vanilla04.freeblog.hu/categories/Angyalok/page/2/






TeveClub a facebookon

© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat