Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2010-10-20
Megfulladok ebben a világban. Kell a saját burkom, amin keresztül homályosan látom, és tompán hallom a külvilágot. Nem kérek belőle. Nekem ez nem kell.
Tegnap előtt újra éreztem a valóságot. Fájt. Tudtam, hogy nagyon gyorsan be kell burkolóznom, különben megőrölük. Sikerült is. Boldog vagyok. Elégedett. Csak sodródok, és ez a tudat megnyugtat.
*Valami mindig változik... emberek, helyek, gondolkodás. pörög az élet, kegyetlenül sodor magával, nem lehet +állni. Hiányoznak képek, hangok, érintések, érzések, illatok. sokszor visszavágyom, de bele kell törődni: halad az idő, és én csak sodródom.*
Ezt tegnap írtam ki FaceBookra.. csak úgy jött. Állapot. Tény.
Pénteken megint megyek. Várom már, bizony.
Mostanában olyanok bántanak, akiktől 1általán nem várnám. Szívenszúr. Csak így lefagyok, CSATT. Mivaan? Elgondolkodok. "Oké." és elmegyek. Nem fogok problémázni. Én is tökéletesen úgy állok ezentúl az emberekhez, ahogy ők hozzám. Dehogy fogom én törni magam... :/
Szeretem ezt az állapotot... amikor csak sodródok. Tervek nélkül. Sokan körülvesznek, mégis magányos vagyok. Ezt viszont nem szeretem. Hiányzik az intenzív szeretet, az emberi törődés. Majd csak lesz valahogy.
Néha csak merengek, és várok valami csodára. nem szoktam unatkozni. Még ha nem csinálok semmit, akkor sem. Elvagyok... gondolatban utazom.
1× fent, 1× lent. Tartja a mondás. Én most fent vagyok. Ez persze relatív. TE azt mondanád, hogy valahol a mélyben bolyongok a sötétben. Felfog6juk így is. De én szárnyalok.
"Soha nem pisálok szembe a széllel
Soha nem csinálok semmit se 2×
SOHA MEG NEM ÁLLOK SZEMBE A FÉNNYEL
Nem én leszek ki a szarban majd térdel"
(CopyCon: Soha)
a nagybetűvel írt sor nagyon szíven tud ütni. Szeretem.
Antiszociális lettem.
Haagyjon békén mindenki a saját világomban. Én se mászok bele máséba, hát engem is hagyjanak a problémáikkal. Közöm nincs hozzájuk.
|
