Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2010-12-14
hóangyal
Történt egyszer, réges-régen,
friss, ropogós hóesésben
sétáltam, bár fájt a hideg,
a szívemben néma, rideg
érzésekkel róttam utam,
elbújtatva jégfaluban
lelkem fájó, dühös részét…
Elmém lassú tűnődését
megzavarta egy égi hang:
csilingelő éji harang…
Nem értettem, honnan jöhet,
szemeim egy öreg tölgyet
kémleltek, mely törzse alatt
hóangyalka szárnya maradt.
Elmerengve nézegettem:
Hová repült szárnyszegetten?
Felnéztem a fellegekbe,
tekintetem Őt kereste.
Nevetését meghallottam,
bár fülemet jól befogtam:
hangja némán szállt lelkembe,
mint felhő a végtelenbe…
– Hóangyalka a földön él,
jeges télben Ő csak remél:
Elolvadhat tán ruhája,
mégsem született hiába...
Elbújtam egy jégvilágba,
szavaiban megtalálva
lényegét az életemnek
ellentmondva értelemnek:
Örök marad szárnyam nyoma,
földi lét lesz fényotthona
|
