Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Idézetek a fájdalomról.~
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó..."
Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.
A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat!
Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.
De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol.
Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…
Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked.
Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.
Feledni valakit lehetetlen csoda, mert kit igazán szeretünk nem feledünk soha.
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban."
(Márai Sándor)
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
(Paulo Coelho)
"Tudnunk kell, mi megy végbe bennünk, hogy rájöhessünk, mit kell föladnunk. Ahelyett, hogy eltitkolnánk fájdalmunkat, maradéktalanul föloldhatjuk azt."
"A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást."
"A fájdalom mindig nagyvonalúbb mint a jó szerencse, tovább tart,és sokkal bőkezűbben méretik."
"Ne sírj, ha az élet fáj,
ha a bánat szívedbe vág.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
s szerte foszlanak a legszebb álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
vesd el a sors gúnyos nevetését.
Két szemed úgyis hiába könnyes,
sírni lehet, de nem érdemes.
Soha ne feledd el,
hogy a rohanó felhők közt
mindig kék az ég!"
"A boldogság az amikor sokat kapunk.
A fájdalom az mikor ezt mind elveszítjük.
Én nem akarok többé boldog lenni,
mert az egyszer nagyon fog fájni..."
"a fájdalom elkerülhetetlen , a szenvedés rajtunk múlik..."
"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek.
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva..."
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít, Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy."
(Márai Sándor)
"Élek megint. - Érzem, mert szenvedek."
(Madách Imre)
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Ne sirj, hogy azok az idők elmultak.Ez így megy.A régi átadja helyét az újnak. Ahogy a tegnapnak sincs helye a mába. Ne sirj, hogy vége lett. Nem történt hiába."
"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér..."
"Ami nem öl meg, az megerősít.."
"Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy,
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg,
Mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved."
~ Van mikor gyűlöllek azért, mert nem tudom kitörölni azokat a pillanatokat mikor megbántottál, és én emiatt sírtam
~ Nem amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem mondtál ki
~ Néha az egyetlen dolog amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük aztán elengedjük egymást
~ A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van
~ Akárhányszor elköszönünk, egy kicsit belehalok
~ Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől..
~ Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza
~ Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem..
~ Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..
~ Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük
~ Valahányszor elmész mindig elviszel egy darabot belőlem
~ Az a szerelem tart legtovább, amelyiket nem viszonozzák.. :(
~ Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni.. van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni
~ Eldobhatnám az életem egy álomért, ami nem fog valóra válni ...
~ Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó
~ A legnehezebb dolog a szerelemben az, hogyha ki kell szeretned vkiből ...
~ Soha többé nem fogok könnyeket ejteni miattad
~ Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel :(
~ Régóta elegem van az ígéreteidből és a hazugságaidból!
~ A szerelem, amit érzek iránta fáj, igazán fáj, de tudom, hogy nem vagyok egyedül fájdalmammal...
~ Az igazi ok az, hogy azért vagytok túl rajtad, mert most látom csak hogy ki is vagy valójában ...
~ A szenvedély lassan meghal bennem
~Mire észrevettem, hogy ő egy szálhámos, addigra már összetörte a szívem ...
~ Megfagyva belül az érintésed nélkül a szerelmed nélkül, kedvesem, csak te vagy az élet és a halál között
~ Felkeltem az éjszaka közepén és észrevettem, hogy a szerelmem nincs mellettem
~ A vég nem olyan vidám, mint a kezdet...
~ Úgy teszel, mint aki sohasem érzett szerelmet és azt akarod, hogy én is enélkül éljek tovább
~ Remélem tudod: elveszítetted a bizalmam...
~ Isten nem a kitüntetéseidet, az okleveleidet és a diplomáidat, hanem a sebeidet fogja nézni.
~ A pillanatok öregítenek, nem az évek.
~ Elfogadom a káoszt, de nem tudom, a káosz elfogad-e engem.
Tetteid, mint tőr hatolnak szívembe,
Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve -
Orvosság nincs a búra,
Már csak egyre gondolok, a múltra.
Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,
Bárhol látlak, érzem szemedér’ meg kell veszni.
Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.
De ez még nem megy,
Sebeimet felváltja a heg.
Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.
Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket,
S csak nézem izzó, forró véremet.
Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!"
Saját gondolat:
A szerelem egy durva és szar játék. Felteszed mindened, azt hiszed, te nyersz- és amikor elfordulsz elveszíted mindened.
A szerelem szívás. Mondja meg valaki, miért nem az.
Erős vagyok lelkileg. De akkor hallani lehetett a reccsenést.
Te okoztad, mégsem haragszom rád- a dühöm, amit eleinte éreztem, fizikai fájdalmat okozott, akár az z egy mondat "Nem tudok veled lenni..."- Most is borzongok. Nem tudnálak megütni, pedig haragudtam rád, most nem maradt más csak a gyászos szomorúság. Nekem nem kellett más, csak te. De te nem így éreztél. Nem tudom, melyik szavad igazság, melyik szavad hazugság. Ha azt mondtad :"Szeretlek" - Nekem mondtad? Vagy Thernek? Nekem már nincs miért élnem, a sajnálat édes kevés. Örökké a szívemben leszel, kicsi Shin.
Miért akarsz barátodnak? Miért változott meg minden? Miért nem akarsz engem? Miért nem vagyok neked elég jó?Miért zúztál össze? Miért fáj hogy elmentél? Miért mutatom erősnek magam? Miért nem akarok sírni? Miért nem tudlak elfelejteni? Miért olyan minden szavad mint a verbénás karó? És mégis miért vágyok akkor rá, hogy megszólalj? Miért nem tudlak megütni? Miért nem, pedig dühös vagyok....! És Kegyetlenül szomorú....
Remélem boldog vagy!
És képes lettem megbocsátani, minden harag és szomorúság ellenére is? Mi vagyok én? Angyal? - Sóhajt .- Az élet egy játék...tudni kell játszani....ha valamit elveszítesz...azért mert valamit rosszul csináltál----
|
