Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
^^
Miért kell mindig tőlem azt elvenni akit szeretek? Mintha nem lenne így is elég teher számomra hogy beletörődjek az élet törvényeibe. Ezzel is nehezítik minden egyes lélegzetvételemet amit a halálom órájáig a tüdőmbe szívok.
Amikor élem a mindennapjaimat, csinálom amit mindenki, bennem egyre másra olyan kérdések vetődnek fel, amikre nem tudom megadni magam számára a választ. Ettől éreztem magam valaha egyedinek, ma már ettől érzem magam átlagosnak. Nem emelkedem én sem ki a többi közül. Talán csak egy dologban. Én tudok szenvedni, igazán szenvedni. Az emberek többsége átsiklik azokon a dolgokon amiket a lelkük nem bír elviselni. Én viszont emlékszem minden percre, azokra a percekre amik annyira fájtak, mihez semmi fizikai fájdalmat nem tudok hasonlítani eddigi tapasztalataim alapján. De ezek a percek értékesek, megtanítanak arra, hogy majd észre vedd azt amikor igazán boldog leszel.
Szánalmas vagy a zöldcsekkjeiddel és a poénosnak szánt elbagatellizált félmondataiddal. Mikre egykor büszke voltál itt a porba hullottak. Menekülj csak vissza az általad gyártott képzelt világba, amit szintén úgy másoltál.
Még mindig rettegek. Megpróbálom titkolni magam elől, de rettegek. A lelkekkel való igaz hamis játék értelmetlen. De amikor majd tényleg bekövetkezik, látni akarom magam előtt őket. Hogy ne féljek, hogy el tudjam viselni azt, amire a legtöbb ember nem kezd el ilyen korán készülni. A hosszú utat át a tengeren.
Már az írást is abszolút értelmetlennek és motiválatlannak találom. Ha egyszer közölnék velem hogy az egész egy rakás szar, összetörnék. Pedig belül én is tudom, hogy az. Hogy nem lennék képes megaláztatásokat elviselni. Hogy el akarok bújni. De itt nem lehet elbújni. Folyton mindig mindenhol van valaki, valaki akinek meg kell felelni, aki előtt fel kell venni a maszkot.
Emlékszel arra amit fogadtál?
Emlékezz rá.
Az idő hamarosan itt lesz.
De azért, a csokis tea jó.
|
