TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Minden

Bármennyire is fáj most a hiányod, jó rád gondolni. Igazán rád,minden apró érintést ugyan úgy éreztem, mint amikor a bőrödön időztek ujjaim, simogattalak, csak leheletfinoman, hogy álmod ne zavarjam. Most visszatért minden pillanat, amikor úgy éreztem szeretlek. Biztonságot, nyugalmat árasztottál. Emlékszel mikor azt mondtam, hogy érezlek a kezemen át, a karodban feküdtem és a tenyeremben tartottam az arcod és azt mondtam, hogy szeretem érezni a bőröd, mert megnyugtat. Nem emlékszel. Érzem. Ha akkor megérzed te is azt, akkor itt lennél velem. Mindent elfelejtenél, megnyílnál és nekem adnád magad. Pár percre jutottál eszembe. Nagyon mélyen a gondolataimban élsz. Minden percben, mindig velem vagy. Eszembe jutsz. Eszembe jut, ahogy öleltél. Lassan csókoltál, nagyon lassan, akkor éreztem, hogy érezni akarsz. Finom volt, finom volt a szád és nem akartam, hogy vége legyen, de neked kellett feszítenem a testem, mert akkor többet akartam. Mindenedet, hogy az enyém legyen, hogy amíg mozogsz, addig ölelhesselek, magamhoz szorítsalak és csak a szívedre figyeljek. Éreztem, ahogy a mellemen dobog, éreztem azt, ahogy magadhoz húzol és csak azt akarod,hogy a tied legyek. Mindent odaadnék még egy ilyen pillanatért. Melletted akarok feküdni, vagy akár csak ülni, hogy a szemembe mondhasd, hogy jó hogy itt vagy. Hogy újra a mellemre feküdve simogassam a hajad, cirógassalak és szeresselek némán, miközben te alszol és nekem a könnyem csorog. Ölelj meg újra úgy, hogy összeszorítasz és ha akarnék sem tudnék menekülni. Csókolj meg úgy, hogy mozdulni se tudjak, szorítsd ajkaid a számra és hagyd megint, hogy fájjon. Hagyj szenvedni, mert az is jobb a karodban, mint egyedül, nélküled. Csak az illatod érezhetném még egyszer, úgy hogy csak az enyém az a perc. Nézz rám, nézz rám, nevess és vigyél magaddal. Mindig velem vagy, de mindig máshogy. Néha gyengéden, néha állatként vágyom rád. Okozz fájdalmat és élvezem. Élvezem azt is ha bántasz,mert te teszed. Megáll a pillanat a fájdalomkor és velem vagy benne. A legtisztább pillanat a világban, amikor a fájdalom gyönyörré válik és a szemed nem engedi el a pillantásom. Perceknek tűnik az a pillanat, amikor a fájdalom és gyönyör közötti hajszálon egymás tekintetébe fonódva repülünk. Majd elmúlik hirtelen és együtt zuhanunk a valóságba vissza. És zavart lesz a tekintet. Hitetlenkedve nézel rám, hogy ez nem lehet, ez nem te vagy, aki magát föladva repülni képes. És én csak mosolygok és remélem, hogy megérted, hogy ez az élet. A minden. A pillanat, amiben elveszel és hozzáad valamit a lelkedhez egy másik emberéből. Ekkor leszel több, mert egy pici darab a tiéd belőlem. Örökre és én önző módon óriásiakat tépek ki belőled magamnak. Minden egyes sóhajodra emlékszem, amit éberen, a hajnalra várva virrasztottam melletted. Álmatlanul feküdtem, hogy hallgassam a lélegzésed, minden mozdulatodat figyeltem és csak feküdtem. Mozdulatlanul, mert nincs jogom az álmodba szerepelni. Pedig azért fohászkodom, hogy álmodj velem. Álmodj velem. Legalább akkor láss és légy velem. De te csöndesen alszol reggelig, akkor ébredsz mikor engem a szenvedés végre pihenni enged. És vége a pillanatnak. Elválunk és nem marad semmi, csak az illatod a hajamban, a bőrömön az ölelésed nyoma és az elmémben,a lelkemben a szavaid, a mozdulataid, és azok a darabjaid, melyeket magamnak loptam tőled észrevétlenül, hajnalban, amikor egyetlen csillagot láttam, de az az ágyra világított és a könnyem a válladon át keresztül folyt a hátadon és megszikkadt a gyűrött takarón. Lehullott az a csillag is az égről, amikor a könnycsepp felszáradt. Bár vele száradt volna az összes érted ejtett könnyem, hogy ne áztassam át vele az álmod és ne fulladjon bele a lelkem. Meghal a lelkem érted és te nem is tudod, még csak nem is gondolod, hogy örökre a részem maradsz. De én örökké élek általad, mint csillag, ami érted ragyog az égen, érted létezik és érted zokog ezüst esőcseppeket. Ezek az esőcseppek ringatnak majd álomba és én újra az ágyad szélén ülve vigyázom az álmod.

« előző bejegyzés