Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
nincs címe

minden ember olyan mint egy hatalmas cipősdoboz de nem mindenkinek van ereje a rendrakáshoz ebben a dobozban.



Három árva sír magában

Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros sötét éj van,
Édes anyjuk künn a sírban.

Édes anyám,Édes anyám,
Altass el már,úgy alhatnám!
Mond az egyik,s el nem alszik,
Sóhajtása föl-fölhallszik.

Beteg vagyok Édes anyám!
Hol maradtál?Nem gondolsz rám;
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.

Édes anyám gyújts világot!
Nem tudom én,jaj mit látok!
Harmadik mond,mindenik sír,
Temetőben mozdul egy sír.

Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sírból Édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Hazafelé az ösvényen.

Arca halvány,hangja régi,
Fia,lánya megösméri;
Immár tőle,hogyan félne?
Megcsókolják,mintha élne.

Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja,elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.

És ott virraszt a kiságyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul,széttekinget,
Keresi a régi rendet.

Rendbe hozza a szobácskát,
helyre teszi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.

Kakas szólal,üt az óra,
El kell válni virradóra;
Visszanéz a véghatárrul,
Sír megnyílik,sír bezárul.

Oh a sír sok mindent elfed,
Bút,örömet,fényt,szerelmet;
De,ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.






TeveClub a facebookon

© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat