Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2011-09-29
Tegnap zenekar volt.Gyakoroltam rá, ahogy illik, bemagoltam egy csomó kottát.
A lényeg.Mint kiderült, a zenekar elmaradt.De ezt az azt megelőző héten elfelejtették nekünk megemlíteni.Helyette, egy koncert volt a "nagyteremben" .Egy török nemzetiségű énekesnő jött el hozzánk, egy igazi híresség állítások szerint.A neve Tulu Icözü.Kötelező program volt, megnézni az előadását, így hát lementünk, és helyet foglaltunk.A teremben nagyobb tisztaság volt, mint szerintem valaha.Liliom illat volt , és a falon addig még sosem látott képek.
A sorok között török nemesek is voltak, ahogy a későbbiekben utána olvastam.
Minden széken, egy hófehér lap volt, amin a műsor menete állt.
Akkor gondoltuk, biztosan nagy élményben lesz részünk, ez be is igazolódott, bár nem úgy ahogy vártuk....
Mindenki helyet foglalt.Ekkor a zeneiskola igazgatója lépett a színpadra, és mindenkit "sok tisztelettel, és szeretettel üdvözölt" elmondta,hogy az ő török tudása igen csak csekély, de azért, az idelátogató törököket is üdvözli.(igaz ezt is magyarul mondta...xD)
Aztán eltűnt a függönyök mögött, amelyek alól, előkerült a két "főhíresség" is.
A zongorista, egy alacsony, kopasz, zord tekintetű férfi volt, név szerint Aydın Karlıbel.
Az énekesnő, magas ,hosszú fekete göndör hajú , mosolygós tekintetű nő volt, akinek a neve, Tulu Icözü volt.
Majd a férfi elkezdett zongorázni.Ekkor még nem figyeltünk oda.
Hamarosan bekapcsolódott a hölgy is a darabba, és nekilátott énekelni.Ekkor éreztem, a kínos zavart magamban...Körbe néztem.Mindenki csöndben ült a helyén.
-Csak engem fojtogat a nevetés, vagy mást is kínoz?-gondoltam magamban.ekkor balra néztem, és mellettem, az egyik ismerőst láttam "szenvedni".A széken már-már szinte hanyatt fekve ült, és rágta az ujjait.A feje vörös volt, mert alig bírta visszafojtani a röhögését.
A nő, konkrétan, úgy énekelt, mintha hátba szúrták volna egy éles késsel, de ő sajnos,az helyett, hogy elvérzett volna, énekelni, sikítozni kezdett, ha szabad így mondani.Ez mellé, pedig olyan arcot vágott, hogy rávágtam volna legszívesebben: Trollface! De nem tehettem. Hiszen egy kivételes társaságban ültünk.Kínos volt ott ülni, és a kapott papírral takargatni az arcunkat, hogy ne lássák, azt a szánalmas, kétségbe esett röhögő görcsöt a fejünkön, amit szinte lehetetlen volt elrejteni mások elől.Elkezdtem köhögni, ami nyilvánvalóan, azért kellett, hogy ne nevetés formájában törjön ki belőlem, ez a megfogalmazhatatlan érzés.Hát igen...Jellemző, az emberre mindig akkor tör rá a nevetés, amikor nem kéne...Aztán vetkezett a zongorista.Mikor neki állt játszani, úgy bólogatott, mint azok a dísz kutyák, amik a trabik hátuljában csücsülnek.Közben, úgy tűnt, mintha valamit rágna.Vicces formát öltött, az egyszer szent.
Végre eljött a várva várt szünet az előadási darabok között.Ekkor pedig szóba került, az egyik fiú.
Idézem az elhangzottakat:"múlt héten jött, zenekarra, de azelőtt nem, mert tüdőbeteg volt.
-TBC-s legalább?(én)
-nem.az amúgy mi?
-Tubercolozis.
-Jaa.Azt sem tudom, hogy micsoda...
"lö csönd"
-Bubópestis!!!-és a lány sírva hempergett a földön, ahogy kimondta.ez persze, egy láncreakcióként működött.hisen, az egész 4 tagú díszes társaság röhögésben tört ki, ezen az egyetlen szón.
A második felvonás, úgy kezdődött, hogy mindegyikünk kapott egy "piros pontyot" , amiért ügyesek voltunk, és itt maradtunk.Próbáltak minket ezekkel a szavakkal erősíteni lelkiekben: Kitartás!Már csak 10 perc!!!
De sajnos az ő arcukon is meglátszott Tulu áriájának hatása, hiszen erősen mosolyogtak.
Egyébként, Tulu-t elneveztük Tutuj Cucujnak, és a zongoristát meg, A férjének tituláltuk.xDDDNagyjából ennyi volt az estém......xDDD
|
