Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2012-01-22
Mikor még nem tudtam rólad,
Mikor még nem ismertelek
Minden reggel fájt.
Mikor megláttalak, és rámnéztél, mélyen a szemembe,
Rögtön tudtam, nem lesz több ilyen reggelem,
Végre van miért élni, végre van remény!
Azóta eltelt több mint egy év,
Oly távolinak hangzik... de valójában
Minden percre pontosan emlékszem.
Mikor egy gyenge pillanatomban megtettem az első lépést,
S vártam az elutasítást, de ehelyett tárt karokkal vártál.
Nem hittem a valóságnak, azt hittem álmodom.
A józan ész is a múlté, megbolondultam, de nagyon...
Akkor kezdtem csak érteni mit jelent a szeretet,
Idők múlásával pedig megtapasztaltam a legszebbet:
A szerelmet.
Eltelt pár hónap, és hirtelen elfordultál,
Megbántottál, eltapostál.
Akkorát még sosem csalódtam, de szerettelek tovább.
Nem adtam fel, küzdöttem, érted mindent megtettem,
Elkezdtél egy cseppnyit becsülni, és talán egy kicsit szeretni.
Minden nap csak Rád vágytam, csak egy ölelésre, ha nem másra.
De ehelyett titkolóznom kellett, a szívem fájt, de mégis szerettelek.
Rosszul esett, mert én mindent megtettem,
Te pedig inkább tagadtad e csodás szerelmet.
Hibáztam, hogy belementem, de nem bántam meg, sohasem!
Úgy érzem boldog vagyok, de aztán mindig koppanok.
Mikor megbántasz, mikor elhajtasz, nem tudod mit teszel,
Azt hiszed "csak egy lány, és neki több nem kell"
Rosszul hiszed, de itt én vagyok a hibás,
Mert mai napig, másfél év után
Nem mertem a szemedbe nézni, és elmondani
Szívem legnagyobb titkát.
Hogy mióta ismerlek, az életem már egészen más,
Hogy mikor átölelsz, nekem már az ég világon nem kell más,
Hogy mikor felkelek az eszem csak Rajtad jár,
Hogy még álmaimban is elkísér a csodád.
Egyszer már majdnem megtettem, de
Máshogy reagáltál, mint ahogy vártam,
Ezért inamba szállt a bátorság, s csak
Álltam, s csináltam...
Csináltam mindent, amire kértél, mindent ami nem tetszett,
mindent amivel megaláztam, s amivel porrá zúztam saját magam.
Minden olyanra képes voltam, és még mindig képes lennék,
Amire egész életemben nem lettem volna,
De nem bánom meg soha, soha hogy boldog voltam,
Hisz nem érdekel sem az erköcs, sem a lélek,
Boldog vagyok amíg élek!
De a boldogsághoz Te is kellesz,
Nélküled nem szép az élet.
Nélküled nincs nyár, csak folyton tél,
Nélküled az élet semmit nem ér.
Fáj a szívem, mert folyton arra gondolok,
Mit teszek, ha eljön az én napom,
Ha nem bírom tovább és elmondom,
Mit szívem oly mélyen rejt.
Félek, hogy elküldesz, félek, hogy vége lesz,
Vége lesz az életnek, hisz ha Te nem vagy, élet sem.
Komoly szavak, de tiszta szívből, kár, hogy nem értenéd...
A Te életed másról szól, és én egyikhez sem kellek,
Te játszol, s arra sem gondolsz: másnak van szíve, lelke.
Nem kérek sokat, csak pár évet,
Amíg feldolgozom ezt a csodát,
De addig ne hagyj el, kérlek,
Értsd meg, Nélküled nincs élet!
Ha mégis megtennéd, fájó szívvel állnék eléd,
Elmondanám fájó titkom, azután pedig mennék,
Mennék oda, ahol csak boldogság vár,
Ahol már minden csak emlék,
Minden tiszta, de semmisem él.
Várna a csodás halál, már látom is magam előtt,
Úgy vár, olyan szép!
Csak azt kérem, amíg ez nem jön el, hogy
Maradj velem, törődj velem, engedd hogy szeresselek!
Mert nekem nem kell más, nem kell több!
Mert az élet számomra
TE vagy!!! ♥♥♥
|
