Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2012-03-02
Ma túl vagyok egy négy órás gyakorlaton. Az önkéntességről beszélek. Két órát húztam le az ortopédián majd kezdődött a másik gyakorlatom a neurológián. Nagy dolgokat nem tettem, csak masszíroztam, etettem és beszélgettem, valamint a mellékhelyiségbe beteget vittem ki. Nem kis gyomor kell oda, az egész kórházhoz, de szerencsére megszoktam – és a látványok sem olyan zavaróak. Keménynek kell lenni, és nem szabad kimutatni a sajnálatot – hanem sugározni kell az emberek felé azt, hogy igenis képesek meggyógyulni és mindez csak átmeneti, sugározni magát a REMÉNYT. Azért vagyunk ott, az elveszett lelkek – testi gondozásáért. Olyan megnyugtató érzés tenni valami a másikért, boldogsággal tölt el, igen azzal. Eleinte bevallom, amikor bejöttek hirdetni az osztályunkba az önkéntességet nem izgatott a dolog, nem is akartam menni – de a hátam mögött lévő osztálytársnőim rávettek, mondván miért ne?! S végül belementem azzal, hogy ha az elméletnél nem jön be akkor befejezem, és most lassan a gyakorlatok végén vagyok, és igen akarom csinálni, ellentétben az osztálytársnőimmel akik bár rávettek, mégsem jöttek el sem az elméleti sem a gyakorlati képzésre, csupán felírták magukat – azzal, hogy “jó buli lesz”. És sajnálhatják, hogy kimaradtak a “buliból”. Ameddig időm, és energiám engedi önkénteskedni fogok.
Este mikor vittem Simonnak enni, veszem észre, hogy mekkora dagi kutyám van - lassan ahogy kitavaszodik, jön velem futni. Édesanyám elkényezteti rendesen, hiába mondom Néki, hogy nem kéne, mert a kutyának árt vele.
Rág össze mindent, még a szomszéd cipőjét is, hihi. Aztán hamarosan ő is felnő, és ugatni kezd és már látom előre, minden éjjel amikor itthon leszek kutyaugatásra fogok ébredni, mondjuk én ezt nem bánom mert jobb lesz mint a mostani "nyávogása". De addig is legyen sármentes idő egy kicsit, hogy ölbe vehessem egy fénykép erejéig.
|
