Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
~
/Történt egyszer.../
Idióta egy világ ez...
S talán már túl késő, hogy észérvekkel próbáld meggyőzni az embereket. Mindenki csak megy a saját feje után, és ha lefejeli a falat, akkor tőled kér borogatást a buksijára. TŐLED, aki intetted a bajtól! Mert miért ne tenné?
Igen, picit túl szép volt minden, hogy jól alakuljon. Mert ha minden jól alakul, akkor az élet el fog gáncsolni. Téged is, engem is, őket is. Pech.
---
Telefonhívás... Ki a fene keresheti az embert délután három órakor, akinek fogalma sincs róla, hogy fotózásom van...? Okéé. Volt. Aztán amikor felvettem és Ő(!) volt a vonal másik végén... Ő, akiről semmit nem hallottam négy hónapja, akiért annyira aggódtam, hogy napokig enni sem tudtam. Akiről azt hittem, - igen "derűlátóan" persze - hogy... Az angyalokkal van. Akkor kezdett iszonyatossá válni az egyébként "oké" helyzet.
Az a laza hangnem... Csak hozza a formáját, igazán tudhatnám már. Mit sem törődik azzal, hogy az idegeimre megy a nemtörődömsége. Végighallgatom. Csak annyit kérdezek, mikor jön haza, s mikor látom újra...? Válasza letaglóz. Kezemből kiesik a mobil, és már nem is akarok többet hallani. Betelt a pohár, és a tartalma lecsordult apró cseppekben a pohár oldalán. Kiakadok. Gyorsan le is teszem, arcomra a szokásos mosolyt festve visszaballagok a kamera mögé, és teszem a dolgom ameddig szükséges.
Amint végzek, onnan egyenesen a parkolóba rohanok, bepattanok a kocsiba és hazahajtok. Összeszedem a lakásban fellelhető összes szeszesitalt, ami minimum tizenkét üveg alkoholt jelent. Sok? Kevés?
Leülök a nappaliba, Bring me the Horizon-t bömböltetek a hifin, és nem érdekel semmi. Még jó hogy nem.
Csak éppen, ha az embert nem érdekli semmi, olykor hajlamos túlzásokba esni. Hajaj... Homályosodik a kép. Valahogyan markolva minden talajhoz rögzített tárgyat elmászok az ajtóig, és elfordítom a kulcsot. Kattan a zár. Már biztos, hogy nem zavarnak meg... Vissza már nem találok. Valahol a folyosón lehetek, bár csukott szemmel nehéz megállapítani. Erős hányingerem van. Próbálom megszámolni hány üveggel ittam meg abban a két órában, amire alig emlékszem. Minimum öttel-hattal. Pedig mindenki tudja, mértékletes vagyok ha ivásról van szó.
Majd szétrobban a fejem. Mintha csattanás hallatszana. Egész biztosan az lehetett. A whiskys üveg hangos csörömpöléssel zúzódik atomjaira a márványkövön. Legalábbis azt hiszem a bal kezemben kellene lennie... Azt hiszem. Eltör...eltörött?
Aztán összecsuklik alattam a lábam, felmondja a szolgálatot. Éles fájdalom hasít a térdembe és beszív a fehérség, a tejszerű köd. Nagy lendülettel zuhanok a nappali küszöbére. Au.
Tömény... it... ital sz... szag van. Az utolsó dolog amit érzek, hogy fekszem valami löttyben szilánkok között, melyek felhasítják a bőröm. Aztán hopp...
---
http://www.youtube.com/watch?v=MY3xjIHakY8
|
