Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2016-02-08
VMT 33. - Megint egy vendégmuzsikus :)
"Északról érkezett..." :)
Ehhez a vershez azért, úgy vélem, kell némi előmagyarázat. Az Úr 2011. esztendejének nyarán Székelyföld-Tündérország kellős közepén ültem C. barátommal, a szállásunk udvarán a csillagos ég alatt... szanaszétszívott aggyal. :))) Mint az emberek (általában) ilyenkor az élet nagy dolgairól beszélgettünk, egy termetes üveg áfonyapálinka kíséretében. Aztán egyszer csak észrevettem... Őt! A sötétben, a közeli fák lombkoronáinak sziluettjében láthatóvá vált egy kutyának a feje: barátságos, mosolygós pofi, kajlán lelógó fülek, és a lombkorona rései között átvilágító 2 csillag, mint ragyogó szempár. Elmagyaráztam C.-nak, hogy mit látok. Látta ő is. Sőt... kicsit továbbhesszelve az árnyakat, kibontakozott a kutyának a teste is... de az már inkább egy sün testéhez hasonlított: tüskés hát, aprócska lábak, majd a süntestet követte egy hatalmas, lompos kutyafarok. :) Órákon át, mondhatni, pirkadatig őt néztük, és találgattuk és fejtegettük és kitalálgattunk... Reggel, természetesen beszámoltunk a baráti társaságunknak a felfedezésünkről. Kiröhögtek minket... :/ Csak egyvalaki maradt némán, a nagybátyám (aki kurvára nem a nagybátyám, de én annak hívom, mert így egyszerűbb... lényeg, hogy rokon). Szóval, a nagybátyám, mint utóbb kiderült, kíváncsian várta az estét, csatlakozott hozzánk az éjszakai mulatsághoz, és láss csodát (kedves naplóm olvasója)... ő is látta, amit mi láttunk, alkohol- és füstmentes állapotban is. Aztán persze... :D ...de ez már legyen a mi titkunk... ;)
Nem készült róla fénykép, se rajz, se semmi, de a székelyföldi éjszaka gyermekének gigászi, barátságos alakját akár nyitott- akár csukott szemmel a mai napig látom magam előtt.
SÜNKUTYA
Nyári némaságban vajúdik az éj
Komor felhők között megcsillan a fény
Felsír egy gyermek, kinyitja két szemét
Hegyek ringatják törékeny bölcsőjét
Fakó szemed tompán megcsillan
Mint drágakő a holdsugárban
Hosszú farkad egy mozdulatlan
Kérdőjel-arcod oly arctalan
Apró lábú árva gyermek
Honnan jöttél, mi a neved?
Szőrös testű néma lélek
Merre indulsz, mi a terved?
Szándékod békés-érzem-megbűvöltél
Szunnyadó titkokat sodor a szél
Lassan megszűnik idő és tér
Csak egy kérdés marad: miért?
Látlak egy fekete ablakban?
És mások fehérben láthatnak?
Lehet, hogy már én is láttalak?
Csak máskor, máshol, más alakban?
Majd ha egyszer meghalnak a fák
Akkor Te is velük halsz talán
Szunnyadó árny
Ősi talány
...a napjaim éveknek tűnnek
Emlékeim örökké élnek
Míg csak élek
Reménykedek:
Egy nyári némaságban...
(Németh László - az én 'nagybátyám')
|
