Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2023-12-07
Eduéda reményvesztetten csoszogott kényelmetlen papucsában, amit a
nagylábujjával folyton tartania kellett, hogy le ne essen a
lábáról. Sétált vagy ezer panelkilométert, átkutatott minden
bokrot és szemetest — mert a kamasz macskaember a saját szagához
hasonlatos helyeket kedvelte — de sehol nem lelte a rosszaságos
jószágot. A telefonja is lemerült és egy kellemetlen, zavart idős
házaspár is felbosszantotta, akik mindenáron teázni akarták
invitálni, de gondolatai csak az elveszett fekete szőrgombóc körül
forogtak. Csíta megbokrosodott, össze-vissza rángatta és a
hajléktalan öregek felé ugatott, ez sem tett jót a hangulatának.
Bánatosan vonszolva maga után a vicsorgó ebet baktatott visszafelé
a pannóniai panűterembe, hogy közölje a többiekkel a rossz hírt,
de belépve váratlan-várt látvány fogadta: A legmagasabb papírkupac
tetején, ahol korábban a történészt találták ájultan és ahol a
ruhatengeri sellő is elszundikált, ott feküdt kissé gyűrötten,
összegöngyölödve, de épségben a bűnfekete apróság. A
festőboszorkány összeroskadt az örömtől és gyorsan felkapta az
álomtól összeragadt szemű Titkos cicát, aki fáradtan nyúlt el a
karjai közt.
— Drága cicó! Macskatitó! — puszilgatta örömmel a fenemód büdös
állatot, a festőboszorkány ugyanis — mint minden más művészmágus —
évek óta nem érzett szagokat. (Az olajfestés-varázslat
elsajátításának egyik feltétele ugyanis, hogy minden
festőnövendéknek fel kell áldoznia a szaglását Terpentinus
Maximusnak, a büdös ménkűmicsodának, csak így használhatják
gyakorlatban a képességüket.)
A nagy örömködést Csíta zavarta meg, aki értetlenül nyüszített
kisgazdáit keresve. Lassan Eduédának is feltűnt a hiányuk.
— Jól van, csillámkutyalány! — nézett a rémült kutyaszemekbe. —
Mindjárt megkeressük őket, csak előbb megmosdatom a kis Titó
talpacskáit. Hát hol csavarogtál, banditó, ahol ilyen koszos
lettél?
Valóban, a cica körüli papírok csupa tintanyomosak voltak. Tintamacskalábnyomok futottak végig egészen a bejárati ajtóig, ahol
rejtélyes módon eltűntek. Eduéda furcsállta, hogy a lépcsőházban
egyáltalán nem látták a nyomokat, de nem nagyon volt ideje ezen
gondolkodni, mert időközben felvillant a festékek közelségében
mindig hamar feltöltődő telefonja és számtalan nem fogadott hívást
jelzett. Hiába csörgette volna barátait, elfogyott a pénz a
telefonjáról.
— Gondolkodjunk.. Macskatitó a meleg helyeket kedveli… — kezdett
magában hosszú oktfejtéshez. — …és én a kupac tetején találtam rá.
Akkor nemrég még itthon kellett lenniük a többieknek, hogy
felmelegítsék a papírokat! A közelben kell lenniük! — A fekete
kutya izgatottan ugrott fel. Eduéda felmarkolt egy nagy adag ecset
alakú kétszersültet az útra és a frissen meglelt, tiszta kiscicát
maguk mögött hagyva bereteszelte az ajtót. Titó sárga szemeit
résnyire hunyorítva elégedetten somolygott bajusza alatt: hófehér,
éles fogacskáin megcsillant a záródó ajtó kilincsének fénye.
|
