Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Tombol a fájdalom...

2024-05-31

Holnap lesz a negyedik éve, hogy apa elment...

Azután meg egy évforduló. Amit nagyon nem akarok újra megélni. Vagy nem abban a formában, ahogyan eddig. Megint hív a Döbrentei tér. Megint hív a Városliget. Megint hívnak az emlékek.

De jó, hogy nem AZ állomásokon vagyok. Amik végigkísérték azt az időszakot... Nem biztos hogy vidáman ki tudnám vinni ezt az időszakot akármelyik helyen. Ha nem is mutatom: Úgy fáj ez az egész... Semmi értelmét nem látom annak, ami így az elmúlt hat évben történt. Mert mi történt? Volt hozzávetőlegesen 400.000 Ft megtakarításom. Ami telibe bele is ment az összeköltözésbe. Abból vásároltunk egy csomó mindent. Hogy emberhez méltó körülmények között élhessünk... És hogy ne szenvedjünk semmiben sem hiányt. Aztán elveszett szűk kétmillió forint is... Ha így haladok, az ÉLETBEN nem szedem vissza! :((( (Plusz... Tartozom MAGAMNAK 1.200.000-rel. Össze akarom szedni.)

Ja és idézőjelben a csataterek forgatagában "mellékesen" elveszítettem először a nagyanyámat, aki nettó 28 éves koromig végigkísérte az életemet. Onnantól kezdve éreztem azt hogy már nem vagyok gyerek. Az a tarka mesevilág amit annak idején nagyanyám felépített nekem, hatalmas robajjal omlott össze. Elkezdtem erőnek erejével ragaszkodni mindazon tárgyakhoz amiket ővele tudtam asszociálni. Szokásomhoz híven menteni próbáltam a menthetőt.

Rá két évre elveszett az életemből apám - az az ember akivel életében nem értettük meg egymást. Nem is nagyon próbáltuk - épp úgy, ahogy megbecsülni sem igazán egymást. Mire pedig meg tudtuk érteni egymást... Késő volt.
Nem fogok hazudni, meg szépíteni. Nem voltam jó gyermeke a szüleimnek. Nem egy megközelítőleg ezer mentális problémával küzdő görcsöt érdemeltek volna. Hanem egy olyan embert aki elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik. Igen vannak kvalitásaim. De azokkal nem fogok tudni az életben boldogulni. És nem fogok tudni fejlődni általuk.

"Nem nyafognék, de most már késő"...

Bizonyos tekintetben egy érdekes állatfaj vagyok. Vannak dolgok amik pillanatok alatt simán sikerülnek. Ellenben az amit úgy igazán szeretnék elérni és, belefogok, az nagyrészt rövid úton szarrá válik. És kezd egy kicsit tele lenni ezzel a hócsukám. Jelenlegi munkahelyemet atyai örökségnek tekintettem. Ezért voltam nagyon elnéző a szarakodásokkal szemben. Én NAGYON igyekeztem megjavítani a dolgokat. Igyekeztem rendbe rakni mindazt amit elbasztam. A jutalma az lett hogy mindenért én vagyok a szemét - azért is amit nem én basztam el. És belefáradtam a bizonyításba. Én vagyok jelenlegi munkahelyemen a Dreyfus. Más életeket veszélyeztet - jobbára büntetlenül. Mindenféle érintőleges szankció nélkül. Az ad nekem hitet, hogy van hova mennem. Telve vagyok célokkal, álmokkal, tervekkel. És be kell valamit valljak töredelmesen: mocskosmódon gyűlölök dolgozni - most már egy ideje. Mert mi a fasz történik? Nettó gyomorideggel járok be, plusz minden egyes szájbabaszott reggel korán kelek. Ha nem a fészkes vonal másik végére megyek, akkor a fészkes város másik végére. Kinek jó ez? Ha legalább látnám, hogy van előre... Hogy öt éven belül, ha megfogok minden pénzt, saját kibaszott lakásom lenne. Még akkor azt mondanám, hogy van értelme. De így én nem látom értelmét. És nem vagyok telhetetlen... Full boldog lennék egy hangszigetelt, 45 négyzetméteres lakással. Amit ÉN rendezek be. Hogy barátságos legyen. Nekem végre OTTHONOM, barátaimnak menedéke legyen. De nem: Csak a nagycsaládos az ember... Csak a gazdagember az ember...
Néha kedvem lenne fogni magam, és elradírozni magam a gecibe. Többieknek pedig sok sikert - majd találkozunk a túlvilágon... Azért én kurvára nem a lámpagyújtogató vagyok. Ismerős tájak... Hűtlenek lettek hozzám. És már olyan szinten nincs tétje semminek...

Elgondolkoztam egy Ral-Off jéghegy-ábra megrajzolásán is. Ha másra nem, önismeretnek mindenképpen jó.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat