Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/ 		Minden is ugyanaz...

2024-08-23

...meg a status is quo. :D

Miután sikerült nettó egy hónapja egy sort sem írjak sehova (e-mailekre nem válaszoltam, embereknek nem írtam vissza, nem beszéltem senkivel), kicsit overwhelming az a rengeteg üzenet, az a sok ki nem mondott szó, ami bennem maradt.

Jelentem: A szavaim nagy része ott is marad. Szívesebben mozizom inkább - főleg, mert olyan állomásról jelentkezem, ahová az ezer emlék köt.
Inkább elképzelem, hogy régen szűz bloody mary-t hoztam reggelire. Nyári kimchit estére. Kicsit ilyen indulge in fantasy vibe-ja van a dolognak. Fura érzetem van, ahogy egyre messzebb és messzebb sodródom a jól ismert partoktól. Már rég nem hazafelé tartok. Nincs otthonom továbbra sem. Lakhely az van is, volt is, lesz is. De otthon az már nincsen...
És ilyenkor elképzelem: Milyen lehet hazatérni? Ilyet nagyon régen nem éreztem. Már el is felejtettem, milyen az. Szeretnék... Igazából azt sem tudom, mit szeretnék igazán. Végre megírni a nagy művet, és a jogdíjakból élni. Talán ezt! Másom nem igazán maradt. Halhatatlanná akarom tenni a rókuszaimat. Meg a leopárdokat... Meg egyáltalán az ezer lénytől nyüzsgő kicsi világot... Szeretnék legalább ebben alkotni valamit.

Viszont addig túl kell élni. A múltat, jelent, jövőt. Mindezt egyszerre. És úgy nehéz ezt megtenni, hogy folyton a múlt, a jelen meg a jövő kísért. Különböző rémálmok formájában. A baj, hogy MOST állok arra készen, hogy kijelöljem a határokat. Igen, SZERETNÉK egy funkcionális párkapcsolatot. De ez a mai viszonylatokban nem elérhető. Nem az az értékrend van uralmon, ami egykor volt. Nevesítsük a dolgot: Hogy EGYSZER megérném azt, hogy ne csak én legyek lojális a másikhoz, hanem fordítva is igaz legyen. Ehhez képest mi történik? Azok várnak tőlem hűséget, akik ugyanerre képtelenek. De biztosan én vagyok a világ szemete. Mert férfi vagyok. Körbevesz az erdő, van ezer barátom - de ez már önmagában nem elég. Nekem nem. El kell induljak valamerre, hogy újra kinyújtsam szárnyaimat. Évek óta kvázi menekülttáborban élek.
Szeretném visszakapni a közel gondtalan életemet... Hogy végre beálljon egy rendszer. De jelen pillanatban az életemnek nem én vagyok a főszereplője. Messzire mennék. Továbbmennék.
Mozizok ezerrel. Tavaly elértem egy szintre - most pedig nem bírom. Kevés az óraszám, nem kapom meg azt a pénzt, amire szükségem lenne. Hogy gond nélkül tudjak élni végre. Valahogy mindig lecsúszom a legjobb falatokról. És frusztrál... De ha lenne is... Nem biztos, hogy az egészségem bírná. Lehet az lenne a legjobb, ha felkötném magam. Ahol vagyok, csak egy tolakodó, bosszantó szarként élik meg a jelenlétemet. Amit adok, az nincsen megbecsülve. Sem erkölcsileg, sem elvileg. Sokszor egy jó szót nem kapok. És ez kezd rámenni az egészségemre. Kezdek egyre inkább befordulni. Ha elmegyek, az a baj. Ha maradok, az a baj.

De addig meg nem szeretném a soraimat zárni, amíg meg nem tettem a terveimet. Legalább nekifutás szintjén. Aztán, ki tudja... Lehet, hogy a végén AZ jelenti majd a kiutat ebből a moslékból, amiben vegetálok. És aki zavarogni merészel, azt agyonbaszom.

Addig pedig:

https://youtu.be/Vkfpi2H8tOE?si=LemRt0w8mtvCB6xL

Laurie Anderson - O Superman

O Superman
O judge
O Mom and Dad
Mom and Dad
O Superman
O judge
O Mom and Dad
Mom and Dad
Hi, I'm not home right now
But if you wanna leave a message
Just start talking at the sound of the tone
Hello, this is your mother
Are you there?
Are you coming home?
Hello, is anybody home?
Well, you don't know me, but I know you
And I've got a message to give to you
Here come the planes
So you better get ready, ready to go
You can come as you are, but pay as you go
Pay as you go
And I said, "Okay, who is this really?"
And the voice said
"This is the hand, the hand that takes
This is the hand, the hand that takes
This is the hand, the hand that takes"
Here come the planes
They're American planes
Made in America
Smoking or non-smoking?
And the voice said, "Neither snow nor rain
Nor gloom of night shall stay these couriers
From the swift completion of their appointed rounds"
'Cause when love is gone, there's always justice
And when justice is gone, there's always force
And when force is gone, there's always Mom (hi Mom!)
So hold me, Mom, in your long arms
So hold me, Mom, in your long arms
In your automatic arms
Your electronic arms
In your arms
So hold me, Mom, in your long arms
Your petrochemical arms
Your military arms
In your electronic arms

Pár gondolat még...

Nem tudom, kinek fog szólni. De ez még bennem van. Arról szeretnék beszélni, hogy mi a könnyű. Kezdem talán ott, hogy itt, ezen az állomáson jut mindig eszembe, hogy voltaképpen mi a véleményem az eddigiekről.
"Neked sem könnyű"? Ne próbáld meg magad a viktimizáció révén mentegetni! Vagy talán egyedül az én felelősségem a minden is? Talán neked nem volt benne részed? Talán neked nem volt felelősséged ebben? Az a baj, hogy a mai napig nem ismered el, hogy mit okoztál.
Nekem is könnyebb lenne HAZAmenni. Nekem is jobb lenne valaki szuszogását hallgatni elalvás előtt. Én is jobb szeretnék arra hazatérni, hogy van kiért hazatérni. Úgyhogy nem kell a pimpós duma. Ezek a klisék ezer éve lerágott száraz csontok - már Sziporka Miklós amikor elsütötte is tré volt.
(Más kérdés, hogy masszívan fejbe akarom rúgni azt a bárgyú vigyorú retardált csicsköcsögöt - kajak ez írja az élettörténetemet. Én meg nem vagyok egy seggfej játékszere. Ezt eljátszhatja mindenféle amorf agyú ámorszökevénnyel - de nem velem! Örülök, hogy faja bestsellereket írunk a faszságról, de azért a lófasznak is van vége, baszomanyád!)
És nem! Úgy döntöttem, NEM VOLT FELELŐSSÉGEM a kialakult helyzetben. Mert ha hajlandó lettél volna normálisan lekommunikálni mindent, akkor nem lett volna semmi baj. Ha a megoldás nem a csalás lett volna, akkor nem lett volna semmi baj. Ha egy jottányival vagy rugalmasabb, nem lett volna semmi baj. Innestől nem az én felelősségem.
Két dolog.
Egyik: Minden "toxikus viselkedésmintámnak" volt egy előzménye. És akkor már MINDENEN túlvoltunk. Fenyegetőztél, hogy eladod azt a szart (aminek az adásvételét TE zsaroltad ki), és szakítunk. Orrba szájba ment az amerikai nyálregényeket idéző fosakodás. Emlékszel? Hogy nem...? Adnom kellett volna (sőt továbbmegyek: KELLENE a mai napig) tényleg két büdös nagy pofont, hogy a memóriád visszajöjjön - "nem emlékszem"-enként. (Mert urambocsá' SEMMIRE "NEM EMLÉKSZEL", amikor szembesítve vagy a szarságaiddal.)
Másik: Nekem ne gyere azzal, hogy örüljek annak, amim van. A kurva isten basszon beléd! Nem arra vagyok predesztinálva, hogy csöveskedjek egy lezörrent ingatlanban egymagam - ami ráadásul nem is az enyém, és újabban nem sok magánéletem van. Megfojt a négy fal. Megfojt a minden is. Többre vagyok hivatott annál, mint a jelenlegi. Úgyhogy ne próbálj meg terelni! Hiába dobod rá a szőnyeget, a szar ugyanúgy ott marad.
Legalább ma nem a lakcímemre megyek - hanem másfele. És ez jó. Mert legalább nem szarakodni kell. Holnap meg készítek valami finomat holnaputánra.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat