Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Ezek az álmok...

2024-09-27

Ismét álmodtam... Azzal, akivel rohadtul nem akarok álmodni. Nincsen közös jövőnk. Miért nem hagyja el a gondolataimat? Miért kísért álmaimban is? Miért nem tud engem békén hagyni? Miért kísérti az álmaimat? Hiába ordítottam rá álmomban, hogy hagyjon végre békén: Újra meg újra visszatér...
Ígért nekem álmomban valamit, ami az első lépés lenne ahhoz, hogy egyáltalán TÁRGYALÓKÉPES legyek...

De, minthogy ez SOHA A BÜDÖS KURVA ÉLETBEN nem fog bekövetkezni, ezért azt mondom: Jó lenne, ha az elmém nem játszana ezzel a szarral. Mert unom már. Erre megy el az értékes energia, erre megy el az értékes idő. Benne vagyok egy újabb hosszú mérföldben, és lesz nekem másra is elég gondom. Ha másra nem, akkor elvonni a figyelmemet valami produktívabbal.

Mégis... Néha jó abba az illúzióba ringatni magam, hogy VALAHOL HAZAVÁRNAK. De... Félre tudnám-e tenni az ÖSSZES sérelmemet? Képes lennék-e maradéktalanul nyugodt lenni? A válaszom: Aligha. Ma két ütközet között számot vetettem mindennel. Elképzeltem, hogy ötletel, vagy csak egyszerűen valami kritikát fogalmaz meg velem szemben, és egyből rádörrenek, hogy hallgasson. Nem bízom benne. Paradox módon, még az álombélinek sem tudok hinni. Vajon hogy élné meg a szörnyet, amit teremtett? Hogy élné meg azt, hogy nem tudok benne megbízni? AKARNA-E dolgozni azon, hogy a szörnyben meglelje az embert? Az a baj, hogy az ÁLOMKÉPÉNEK SEM HISZEK. Pedig azt mondják: Az álombéli sosem hazudik... Mi van, ha mégis?

Nem kárhoztathatnak azért, hogy szkeptikus vagyok. Nagyon jól tudom, hogy mire megy ki a játék... Arra, hogy eltartsam. Márpedig a terhéhez nincsen közöm. Nem én akartam ezt, hogy így legyen. És a lojalitásomat is baszhatja: Minden kibaszott este, amikor esetleg elalhatnék, mert MINDENT megtettem ami tőlem telik, a fülembe csengenek a szemétségei. Hangosabban, mint amikor kimondta azokat... Ahogy a hitelének a felelőssége sem engem terhel. Nagy nehezen az omló plafon alá dúcoltam, nincsen kedvem egy ingyenélő naplopó faszszopót pátyolgatni. Most minden lehetséges. Minden is. Az is, ami eddig nem. Ha megint kitáncol, akkor ki adja vissza az elpazarolt éveket...? Ja, hogy senki? Akkor hagyjon békén, és menjen a gecibe.

Persze... Megadná azt az illúziót, hogy minden rendben. De meddig tartana ez? Semeddig. Max az első nézeteltérésig. Az pedig már nem érdekel... Túl sok áldozatot hoztam. És nem akarok újabbakat hozni. FŐLEG nem a nagy büdös kurva semmiért.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat