Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Történet
Történet: Rigenos Birodalomban születtem. Édesanyám szakácsnő, édesapám pedig vadász, ő és még néhány társa gondoskodik a nomád csoportunk ellátásáról. Nem tudom miket mondott rólam a bátyám, de valószínűleg mind igaz. Már egészen kiskoromban rajongtam a harcért, mindig is édesapámmal akartam tartani a vadászatokban, de persze nem engedte. Ezért a suta testvéremre bízott, azzal, hogy előbb majd megtanít rendesen harcolni. Persze ő rég tudta már, hogy én sokkal jobb vagyok bátyámnál, de nem érdekelte. Számára az volt a fontos, hogy biztonságban legyünk, nagyon féltett minket a sötét vadontól, ami állítólag olyan veszélyes. Szóval a lényeg, hogy minden időm fivéremmel kellett töltsem. Kezdetben nem működtünk együtt, én folyton bajt kevertem, ő meg a nyomomban loholt rendet rakni és sűrűn elnézést kérni. Aztán ahogy idősebbek lettünk kicsit megkomolyodtunk, már szívesen lógtunk együtt. Egyre többször tudtam elrángatni magammal kisebb kalandokra. Egyszer egy éjszakán elhatároztuk, hogy kiszökünk a közeli folyóba megmártózni. De a folyónál megtámadtak minket más alakváltók. Azóta sem derült ki, hogy miért tették…Bár a bocsánatkérésre alkalmuk sem lett volna. Mikor a harc elkezdődött hirtelen átváltoztam én is és a bátyám is. Belőlem egy hatalmas fehér farkas lett, ő pedig vöröses barna farkassá alakult át. Őt az első csapás leterítette, melyet a támadók vezére intézett felé, elájult. Én pedig eléállva védelmeztem. Nem tudtam, hogyan működik egy farkas test, de nem is érdekelt. Az egész ösztönösen jött. A harc végére édesapámék is kiértek. Sebesüléseim ellenére a saját lábamon mentem haza. Viszont Dericket kézben kellett hazavinni, súlyos sérüléseket szerzett. A hatalmas csapástól agyrázkódása lett, az éles karmok pedig félig letépték egyik karját. Napokig nem ébredt fel, viszont szerencsére a gyógyszerek hatására visszaváltozott. Én egész végig mellette voltam, fogtam a kezét…de mikor felébredt és a szemembe nézett, eszébe jutott a nagy fehér farkas, akit az elájulása előtt látott. Egyszerűen tudta, hogy én voltam…és, hogy akkor bizonyára ő is. Sokáig meg sem szólalt, csak tűrte, hogy az ágya szélén ülve a szüleink mindent elmeséljenek. Mikor felépült, és újra járni kezdett eltűnt egy hétre. Mikor visszajött már boldognak tűnt. Elmesélte, hogy találkozott másokkal is, akik hozzá hasonlítanak és megtudta milyen jó a vadont járni. Elfogadta önmagát. De nem a többieket…
|
