Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
0.
Egy új szerelem.
A férfi nem kérdezősködött, s a lány, mintha érezte volna, hogy mellette nem eshet bántódása, vele tartott a táborba. Erősen átölelte a férfi derekát az ezüstszőrű mén hátán, mert félt. A táborban sok sebesült volt, és sok fiatal katona is, akik tátott szájjal nézték, ahogy hadvezérük beléptet a táborba, egy fiatal lánnyal.
- Nyugodj meg, nem esik bántódásod. Ha bármelyikük is hozzád ér, csak szólj nekem. - suttogta a férfi.
A lány egykedvűen bólintott.
A következő napok csendben teltek el. A hadvezér még az első este bejelentette, hogy az ő sátrába bemenni szigorúan tilos. Még meg is fenyegette a pimaszkodó ifjoncokat, hogy ha nem tartják be, kéz, ujjak, lábujjak és végtagok levágását fogja demonstrálni.
Egy este a hadvezér feldúltan lépett be a sátorba. A nimfa hajadon ijedtében egy lepel mögé bújt, onnan hallgatózott. Szitokszavak, káromkodás és dühös kiabálás hallatszott, csupán pár pillanatra csendesedett a férfi annyira el, hogy egy-egy kupa bort ledöntsön a torkán. A fáradt hadvezér levetette magát az állatbőrökkel telezsúfolt ágyon és már nyugodtabban - hála a bornak - csak morgott maga elé. A lány hamarosan előjött, szokásos teendőjét folytatva, a bőrökből télire takarókat, ruhákat varrt. Nem nézett a hadvezérre, csak csöndben végezte a dolgát, ám tudta, a férfi folyamatosan őt nézi.
A nimfa egyszer csak felállt, s az ágy mellé sétált, egy ledobott, félig kész csuháért nyúlt. A férfi megfogta a kezét, mielőtt az anyagot felvehette volna a földről. A lány megrettenve nézett rá, bár a férfi nem szorította meg a kezét. Pár pillanatig néztek csak így egymásra, a hadúr elengedte a rémült leányt, és elfordult.
- Sajnálom... - szólalt meg. A lány, maga sem fogta fel miért, de ottléte óta először, megszólalt.
- Mi bánt, uram?
A hadúr meglepettségében meg sem tudott szólalni. Végül, mikor igazán felfogta a kérdést, megrázta a fejét.
- Nem érdekes... Kérlek, ne szólíts uradnak. Szabad ember vagy.
- Mindenki más ura vagy. A cselédek azt mondták, nekem is az uram vagy.
- A cselédek mondhatnak akármit.
A lány lesütötte a szemét.
A hadúr ismét ránézett. Végignézett rajta, méregette a szemével. Egyszerűen csodásnak találta a lányt. Pár pillanatig elmerült ebben a csodálatban, majd elkalandoztak a gondolatai olyan helyekre, amikre nem lett volna szabad. Mikor ráeszmélt erre, ismét megrázta a fejét. De ekkor már elvették az eszét az ábrándképek.
- Hagyd ezt abba...- suttogta a lánynak, majd felállt, és felhúzta a földről. A hajadon nem nézett rá, ám a férfi keze révén mégis ránézett, ahogy az erős kéz finoman feléfordította az arcát.
- Ne fordulj el.
A lány nemtudott mit mondani. Olyan érzések kavarogtak benne, amiket nem lehet elmondani. A férfi ezeket az érzéseket a tetőfokára hágta, amikor megcsókolta a lányt. Finom, mégis vad csók volt. A lány elsőnek viszakozott. A férfi ledöntötte a farkasbőr ágyra, és finoman végigsimította az arcát.
A nimfa tudta már, hogy megy ez. Bár vele még nem történt meg, számos alkalommal látta, ahogy a katonák pár cseléddel csinálják ugyanezt, s azok nem ellenkeztek. Csendben tűrt minden érintést. A férfi észrevette, hogy a lány nincs túlságosan elragadtatva.
- Szólj, ha nem akarod.
A lány nem válaszolt. A következő csók már megváltoztatta a hozzáállását.
Egy év telt el ezután az este után. Fájdalmas éjszaka volt, amikor a hajdan fiatal leány most megszülte első gyermekét, egy kislányt. A hadúr épp harcban volt, nem tudott a gyermekről. Miután elhalkult a szülés utáni zaj, egy hírnök érkezett. A rangidős katonának újságolta a megrázó hírt: a hadvezér, veterán katonáival együtt elvesztette a csatát, és az ellenség a tábor felé halad. Menekülni kellett. A fáradt anya nem tudott volna felkelni sem, és idő sem volt rá várni. Az egyik cseléd vitte el a csecsemőt. Az anya ott halt meg, elvérzett amikor egy katona elvágta a torkát.
További történet a kislányról a következő (lejebb) bejegyzésben
|
