Az önkritika csúcsa: - stílus: tucat. Bejelöltem, s láthatom milyen belenézni a tükörbe jól, mint tucatlény. Mellesleg jegyzem, hogy sima ügy. A tucatlények élete kérem szépen egy igazi talány: - vajon azért olyanok, amilyenek, mert a többiek leutánozzák, vagy ő utánoz, esetleg minden ember egyforma, avagy netán a világegyetem sok diverzifikáns kontribúcióinak furcsa egybeeséséből adódóan az ember a világpiacon csupán egy tucattermék, ami bár a tápláléklánc csúcsának hiszi magát, de azért egy pillanat alatt kinyiffan, mint egy tucat lepkemoly.

A lényeg - fogalmam sincs mitől tucat egy ember, de a szó csengése mindenképpen arra sarkal, hogy beálljak a tucatok soraiba. Különben is az egyedi a divat, minekután tucatszámba vonulni valójában sokkal kevéssé divatcentrált tevékenység, minekután máris vonzó perspektívává nőtte ki magát a tucatélet.

Mindemellett nem is fonom tovább a gondolati fonalhalmazt, hiszen itt bemutatkozni kéne, mialatt én ahhelyett, hogy levágnám a kívánt szeretem a sportot és zenét, valamint szeretek olvasni szöveghalmazt, inkább csak a tucatság kérdéseit feszegetem, amely kérdésekre adott válasz annyira nem örök, mint amennyire a pillanat adta lélegzet fúvódik kifelé tüdőm puttonyának szájam adta résén keresztül.

Sebaj. Ma épp ilyen voltam ebben a másodpercben. Később majd más leszek.

(az idő múlik, a bemutatkozásom nem - megmaradt annak, ami volt, nem mintha most ez lennék, ami voltam, de hát valamiről a blognak is kell szólnia. Itt meg persze olyan időtálló dolgoknak lenne helye, amik itt persze nincsenek, de ha így halad a világ (nem tom hogyan halad, csak kamuzok), akkor nem is lesznek.

Tudathasad, skizofrén klónom is van vamzer [205731 AL], - ezt is meg kellett érni (a névrokonomhoz viszont semmi közöm - mennyi ember van itt...))