Gondolataimról néha naplóbejegyzést írok.....


Csak egy test

Lelkem egy börtön foglya,
e börtönt látom naponta.
A cella képével ébredek,
az ablakon kinézve csak rácsokat kémlelek.

A falak egyhangúságát nem töri más,
csak néhány vakolatba vésett vallomás.
Soraim rendezett betűk egymásutánja,
összeillő szavak szép új világa

A rót betűktől a cellám oly egyedi
Hogy ha a halál a lelkem onnan kiengedi,
és beleolvas majd a művembe
akkor még neki is könnyek szöknek a szemébe.

Hiába zárt be az élet oda engem
hiába kötötte gúzsba rácsokkal a lelkem
Tudni fogja hogy mégis szabad voltam
a rímek szárnyán szellőt lovagoltam

Mert mindenki a maga börtönében él
Gondolataiban saját démonaitól fél
Rettegéssel tölti le az idejét
és soha nem nyitja igazán a szemét

(3BladeRichard)