Az Alvilágban nem csak félelmetes, gonosz, zsarnok démon élt, ahogyan azt az emberek gondolták és úgy mint az ő világukban, az Alvilágban is van egy rendszer, az erőseket a gyengék szolgálják, minden magas rangú démonnak volt saját helye és birodalma, de bármekkora erőt is birtokolt valaki, tilos volt összezúzni az Alvilág egyensúlyát, egy mindnél erősebb démon bármikor kijelenthette volna, hogy mostantól kezdve minden az övé, mindenki neki engedelmeskedik, aki pedig nem akar meghalni, rögtön el is felejti a benne felmerülő gondolatokat, mint például, hogy miért szolgálna ő bárkit is...a démonok általában büszke lények voltak. De választás nem lett volna, senkinek nem állt szándékában uralkodni ezen a helyen, elfogadták és megszokták az íratlan törvényt, néha voltak "lázadások", de a többi erős démon ezt elintézte. Egyszer mégis született egy démon, és megtörtént az az eset, amitől mindenki tartott, még jóval az emberek földre kerülése előtt. Infernus, az Alvilág akkoriban leghatalmasabb lénye kisajátított mindent, mindenkit, ez pedig az Alvilág végéhez vezetett...
Asura, aki csak egy egyszerű szolga volt, megszökött egy dimenziórésen keresztül, ami az Alvilág összeomlásakor nyílt véletlenszerű helyeken. Amikor felébredt, nem tudta, hogy hol van, vagy, hogy miért van itt, később pedig eszébe jutott, hogy mi történt nem sokkal ezelőtt. Pár millió évet utazott előre erre a szokatlan helyre, és a kíváncsiság vezérelte őt is mint sok élőlényt. Nem sokban különbözött az emberektől, noha bárki meglátta volna, hogy van ott valami a homlokán, vagy jobban szemügyre vette volna a füleit, ő biztos pórul járna, gondolta, ezért észrevétlenül élt az emberek közt és tette amihez a legjobban értett, és amihez a legkevésbé kellett, hogy érdekelt legyen, szolgált. Ahol csak lehetett és akinek szüksége volt rá, szinte a semmiért, de ez tartotta életben őt eddig.