Tegnap kinyújtottam a kezemet valaki felé, és nem vette észre. Ma felém nyújtotta ki valaki, s én nem vettem észre.,,
Elmegyünk egymás mellett. És ez még nem a legnagyobb baj. Hanem az, hogy észre sem vesszük. Magányunk oka rendszerint ez. Elidegenedtünk egymástól. Nem vesszük már a jeleket. S nem is merjük már leadni. Ez a mondat a barátságra és a párkapcsolatra vonatkozik, de jelenthet nagyobb közösséget is. Manapság „nyitni" azt jelenti, hogy az ember veszélynek teszi ki magát. Mert ez a mondat odaadást és befogadást is jelent, végső soron. Hogy fogadjak magamba valakit, aki fél odaadni magát, s nem is akarja talán? És én mit keresek egy másik életében, akinek nélkülem is van baja elég, s nem is egészen normális talán. Nem félek leírni ezt a szót. A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen.
De legalább tudjuk, hogy így van.
S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Müller Péter

Van amikor úgy érzi az ember, az ész, az empátia, az érzés, a szív, a lélek, az igazságvágy, az emberség, mind olyan teher, mit annak ad az Úr, kit nem szeret. Lehet, hogy csak próbára tesz és igenis élni kell velük,... mások javára. Uram, ha így gondolod legalább adj mellé erőt, ha már velük kell élnem, nekünk, nekem!
Add, hogy fekete, megint fekete legyen, a fehér újból fehér, add, hogy a szívtelen is lássa legalább azt, mi szemnek is látható, és ki szívével lát , legalább ne fájjon.....az értelem. Add, hogy ne hasadjon a lélek, mert annyi mindennel telik, adj erőt, mert embernek maradni, magamnak maradni.... nagyon nehéz.
V. Varga Zoltán

"Az utak sohasem érnek véget
ködbe vesznek - mint a messzeségek
seholsem kezdődtek, mindenüvé érnek
el-elkanyarodnak, aztán visszatérnek
akárcsak az élet!"
(Szirmay Endre)

"Figyeljetek reám: az élet szép! Élni, élni...! Élni napsugáron, boldogan. Ez a föld a mienk, ne engedjétek, hogy egyetlen élőtől is elvegye valaki! Az ember a legértékesebb a földön, lelkében végtelen jóság, szépség csírái szunnyadnak. Szeressétek, becsüljétek az embert, a nagyot, a kicsit, az erőset, a gyengét! Az élet rövid, az igazság örök."
(Makszim Gorkij)