Csevegőtársat keresek leginkább...hogy miért?
Karantén van és unalom. És még több unalom, mert beteg vagyok. Kórházban van az élet, s nem édes az otthon. Lehet pont ez riaszt el, de talán mégsem, egy próbát megér.

Réges-régen volt tevém (Redemption), de már meghalt, mert elhanyagoltam szegényt, pedig öreg cimborával sok kellemes emléket, pajtást szedtem össze.
Nem vagyok mai csirke, nem vagyok kigyúrt csávó és nem is leszek. Nincs kedvenc zeném, mindenevő vagyok, azt hallgatom ami jól esik, de hosszú út vezetett idáig. Régen raszta voltam, de már kinőttem belőle, felnőttem talán. Szétszórt, hóbortos vagyok ha épp minden jól alakul, de ez egyre ritkább sajnos:) Lehet nem vagyok épp a helyzet magaslatán, így a nagy vidámság sem az életem része, de néha vannak jobb napok.

Ha értelmes vagy értelmetlen beszélgetésre vágyik valaki, állok rendelkezésre. Lelki szemetesládának is jó lehetek, ha valóban arra van szükség. Nem akarok "csajozni", de nő neműekkel könnyebben kijövök, talán a sors akarja így.