2016.09.05.

Imadom az oszt. A mai napon is egy kristalytiszta erzest juttat eszembe, amibe szerelmes vagyok. Szeretek beleerezni, szeretek benne elmerulni, szeretem, ha korulvesz es atolel.
Ez egy olyan nyugalom, amit csak mostanaban kezdtem el ertekelni, mert akkor (2003) meg nem ertettem, mert nem tudtam, h mi az, miert tortenik. Csak ugy megtortent, es sokaig azt hittem, h ez csak ugy, neha megtortenik es szerencse kell hozza.
Akkor es ott ugy ereztem, h megallt az ido. Hirtelen egy burokban voltam, ahol csak en hallottam, ha beszelnek hozzam, de masok nem hallanak. Nem ereztem logikusnak a vilag mukodeset. Felfogtam, h korulvesz "valami", amiben addig hittem, amit addig a kornyezetemnek, a vilagomnak tudtam, de hirtelen olyan idegen voltam a vilagban.
Ami addig egyertelmu volt, hirtelen nem ertettem, pl egyszeru dolgokat, h miert mennek az emberek az utcan, egyaltalan hova mennek, mi dolguk van. Miert nem allnak meg, es csak ugy ulnek le valahova es sz*rnak bele mindenbe. Miert van villamos, miert magyaraz az osztalytarsam arrol, h milyen problemaja van a baratnojevel. Hirtelen minden olyan felnagyitott, mondvacsinalt volt. Hirtelen olyan idegen voltam az "o" vilagukban.
En pedig csak egyetlen egy dologra tudtam figyelni, a zenere, ami beszippantott, magaval ragadott, es olyan helyre vitt, ahol meg nem voltam, ahol csak en voltam, ott pedig mar csak magamra figyeltem. Belul minden egyertelmu volt, semmi nem volt kerdes, nem akartam megerteni, h miert van a villamos az utcan, es miert mennek valahova az emberek, csak figyeltem.
Azota is sokszor csak figyelek, most is "csak" nezem a felhoket, a tavoli horizontot a tengerparton, a kozelebb levo szelkerekeket, ahogy egykedvu oriaskent hangtalanul lengetik karjaikat.

Ennyi eleg, nem kell tobb, nincs konkluzio. Szeretem ezt az erzest.

2016.04.06.

Azzal egeszíteném ki, hogy ez az alant lévő páréves gondolat már csak részben igaz rám, de nem veszem le, mert biztos vagyok benne, hogy elbizonytalanodtam egy pár kérdésben az utóbbi időben, ezért mégis mintha igaz lenne.
Egy dolog viszont tény, már megbízható vagyok :D

2007.08.10.

Szeretek álmodozni, de realista vagyok. Utálom a hazudozókat, de nem mindig mondok igazat. Szeretném ha sok szabadidőm lenne, de utálok unatkozni. Magányosnak érzem magam, pedig vannak barátaim. Komoly terveim vannak, de néha céltalannak tűnik az életem. Túl komolyan veszem az életet, pedig gyerekes is tudok lenni. Nem tudok lazítani, máskor meg nagyon elengedem magam. Megbízható vagyok, de nagy ígérgető. Érdekesnek tartom magam, de van akit untatok.

Azt hittem írok ide valami értelmeset, de nem...

Írj nekem TE valamit inkább!
Válaszolni fogok, vagy nem...