Hello, Cicus, hallgass Dir en Grey-t!
~×<~
×
A szót komolyra fordítva, gyűlölöm a vesszőhibákat.
×
Úgy tűnök, mint aki nagyon fásult embernek próbálja feltüntetni magát. Ez csupán azért lehet, mert azok után, amik a világ hatására bennem megtörténtek, annak is kellene lennem. Ehelyett úgy döntöttem, vállalom a fényt. Súlyos döntés, hiszen saját magunkat megszabadítani a legnehezebb dolog. Az ember hajlamos rá, hogy mások mögé bújjon saját maga elől, miközben a világot hibáztatja a problémákért. A másikat, a többieket, a politikusokat, a göndör pajeszes embereket kóser kajával, Amerikát, bárkit, csak magát nem. Pedig kellene. Mert még a válasz is, a legutolsó kérdés válasza is bennünk van. A nyugalom bennünk van, és minden más ott van, amire szükségünk lehet. Meg kellene ezt értenünk, emberek. Hogy ha változtatni akarunk, saját magunkat kell megváltoztatnunk. Mást nem tehetünk. Nem is ildomos tennünk. Nem szólhatunk más útjába, hiszen, ha ma elrántjuk egy autó elől, holnap belecsaphat a villám. Nem vehetjük magunkra az ő terheit. Azok az övéi. Nekünk sajátunk van, arra nekünk van szükségünk, az övére pedig neki. Ezt kellene megértenünk, emberek.
"Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra."
A boldogságod benned van. A lehetőséged benned van, neked csak használnod kell.
~×<~
×
Ez csak úgy eszembe jutott, gondoltam, leírom.
×
"Időnként ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy a földre vessem magam, és féregmozgással kúszva haladjak tovább."
×
Szabad vagyok, emberek! Csak a tükör néha elhiteti velem, hogy a tükörképem én vagyok.
~×<~
×
Ejtenék tehát néhány szót e világra száműzött, bukott lelkem fizikai börtönéről is:
×
Szegénynek kevésbé működik a bal agyféltekéje, mint a jobb. Ez azért van, mert az elemzés a látszatvilág velejárója, ez a lélek pedig túl régen van itt ahhoz, hogy ne lássa át ezt a látszatvilágot. Helyette azokat a tevékenységeket részesíti előnyben, amelyek segítenek neki egyensúlyban tartani magát. Ilyen az írás, a rímek összefűzése, a rajzolás, a festés, a zongora szava és úgy általában véve bármi, amelyben megteremtheti a saját világát. Ez a saját világ pedig ott úszik körülötte akkor is, ha egyszerűen csak lélegzik, épp ezért kevés ember van, aki elfogadni képes őt.
×
És még pár szó azokról, akik hozzásegítettek ebben az életben ahhoz a létállapothoz, amelyben jelenleg vagyok: a felismeréshez és a boldogsághoz. Nem a barátok, nem a család, egy egész ország és kultúra: Japán. Az ő felfedezése ébresztett rá - hosszú és korántsem tudatos út árán -, hogy boldog csak belülről lehetek.
×
A zenei ízlésről:
D'espairsRay, Mucc, Dir en Grey, Plastic Tree, UnsraW, D'erlanger,Versailles, M, X Japan, Deluhi, kisebb mértékben Girugamesh, The GazettE, Karasu, Nightmare, Acid Black Cherry, Born, Creature Creature, Daisuke és Hide. A többi még kisebb mértékben.
×
Ők nem csupán kellemes perceket képesek szerezni számomra, de évek óta, töretlenül, minden egyes nap az életemet mentik meg.
×
Túl rövid hely van itt a bemutatkozásnak.
~×<~
×