Ezt tanultam meg munkásságom során:

Egy hiba - nem öröm - de ki lehet javítani.

Két hiba - nem árt odafigyelni.

Három hiba - biztos baj lesz belőle.

Négy hiba már nem lehet, mert addigra összedől valami.

ajánlott mindenkinek megjegyezni!!!

Hát akkor egy kis agyfárasztás a szépirodalom egy .....
...próbálkozásával.....

Ubi-Van Ken-Ubi feje kíváncsian bukkant elő a szervízaknából, de amikor meglátta, mi folyik idefent, arcáról eltűnt a pozitív életérzést kifejező, indokolatlan jókedvet árasztó félmosoly, és hirtelen a heveny rémületnek adta át a helyét.
Ubi kezében megremegett a törött, de cipőmadzagjával fifikásan összekötözött fakard. A szeme elkerekedett, és iszonyatos döbbenet ült ki a képére.
Nem, erre a látványra még ő, a félkész Jetli sem volt felkészülve!
A boszorkány, aki homlokán viselte a kiválasztottak jelét, az ördögi sarvakat, amiket a Setétség Fejedelme operáltatott a fejére, közel két vagy három méteres lehetett. És ez még csak a magassága volt! A szélességét megsaccolni is képtelenségnek tűnt. Magas vastartalmú, bibircsókos orra kampószerűen hajolt előre, még a nem szakértő szemlélő is azonnal megsejthette, ez az orr bármikor elcsöppenhet! De a borzalomnak még nem volt vége! Sőt, most kezdődött csak igazán! A banya félig kitátott pofájából elővillant három foga, amelyek közül a felsőt sörnyitásra, az alsó kettőt pedig reprezentációra használta. Bűzös leheletétől egy sokat próbált boncmester is megtántorodott volna. Vérfagyasztó, sárgásvörös pillantásával a mellette egészen eltörpülő Chi-Kung Mestert fixírozta. Ubi-Van rémülten felkiáltott. Szinte azonnal megértette, hogy a Baljós Anyós, ez a nőnemű rettenet, ez a testet öltött rémálom éppen arra készül, hogy elevenen feltrancsírozza szeretett Mesterét. Ubi-Van döntött. Meglóbálta sérült fakardját, majd a mit sem sejtő szörnyetegre rontott.