"A bábok passzív médiumok, akik önálló életre nem képesek. Parancsokat követnek, nem feleselnek, nincsenek érzéseik, csak üres testek. Képességük az, hogy tárgyakon át képesek megfigyelni a célpontot. Ezért nevezik megfigyelőknek is őket. Az egyezkedőkkel együtt jelentek meg."

Minden Franciaországban kezdődött. Kirsi élete teljesen átlagos volt: teljes család, zongorázni tanult és imádta a Hold sugarait. A bőrére érkező fényből meg tudta állapítani, hogy a Hold kerek egész, avagy csak kerekedik. Ám az élet más sorsot tartogatott a lány számára. Apja repülőgépe lezuhant, és életét veszítette. Édesanyja összetörött, és az utolsó reményfényt Kirsi zongoratanára jelentette számára. A férfi szerelmes volt a nőbe, de érzelmeit elrejtette előle, de sajnos ekkor már késő volt. Kirsi tévesen ítélte meg a viszonyukat, és kirontott a házból, egyenesen az úttestig, ahol édesanyja életét feláldozva mentette meg a lányát. A fiatal hölgy még apja temetésén sem sírt, de szülőanyja holtteste felett megeredtek a könnyei. Eelis mellé került, ám tőle is elszakadt, így végül Hei, Huang és Mao oldalán kötött ki.
A szindikátus is felfedezte benne a különleges ismertetőjegyeket, ezért is kezdték alkalmazni. Különösen jó az emlékezőképessége, jó megfigyelő, ám mélyen, legbelül valami egészen mást tartogat az egyezkedők, és az emberek számára.
Ő maga egy báb, ami azt jelenti, hogy önálló életre nem képes. A létszükséglet esetére arra van beprogramozva, hogy egyen, ha van előtte mit enni. Egyébként mindent parancsra teljesít, és nincsenek érzései. Megfigyelőszellemén keresztül látja a dolgokat. Ehhez mindkét oldalon víznek kell lennie. Bábonként változó ez a képesség. A megfigyelőszellem voltaképpen a bábok lelke is, így ha azt elveszítik céltalanul bóklászó, mondhatni alvajáróvá válnak.