Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sírdogálnék.

"Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Akik mosolyogva körül hízelegnek.
A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,
De a lélek tükre nem csal meg Téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
Benne csillog meg a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel, némán néz rád,
Öleld szívedre, mert az igazi Barát!"

A mosoly csodákra képes. Ha mosolyogsz, csak boldogan élhetsz. Ha mosolyogni támad kedved, csináld, akármit is kéne tenned. Ha mosolyogsz, lelked gyógyítod, s azét, kinek mosolyod adod. A mosoly megöli a bánatot, S szívedből jókedvet sugároz. A mosoly csodákra képes. Ha mosolyogsz, csak boldogan élhetsz. Ha mosolyogni támad kedved, csináld, akármit is kéne tenned. Ha mosolyogsz, lelked gyógyítod, s azét, kinek mosolyod adod. A mosoly megöli a bánatot, S szívedből jókedvet sugároz.

„Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.”
(Paulo Coelho)

Ha életed során egyszer válaszúthoz érsz, és nem tudod, melyik a helyes irány, hunyd be a szemed, és hallgass a szívedre. Több kalandra, szerelemre, boldogságra és életre találtam akkor, amikor csakis önmagamra hallgattam, mint akkor, amikor meg akartam mondani magamnak, milyennek kellene lennem.
(Karen Hawkins)

“Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, vagy pontosabban szeretnek bennünket, annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.”
Victor Hugo

Rabindranath Tagore: A gyermek világa
Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában.
Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa: szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják.
Ők, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat, millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.
Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket;
Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele, s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket.
(Kopácsy Margit fordítása)