Egyszer volt, hol nem volt... megszülettem én. És most itt vagyok 16 évvel a hátam mögött. Ősz hajszálaim száma is vészesen nőni fog, ha továbbra is olyan tényezők zaklatják az idegeimet, mint például a barátnőim változatos életcéljai, illetve az iskola. Hajdanán, talán Odüsszeusz idején zongoráztam (mai nyelven: 2008 tavaszáig) nagyjából 800 esztendeig (azaz 8 évig) műveltem a szakmát. Bár, valójában én egy valóságos polihisztor vagyok, ugyanis már 1 évtizede táncolok a népi hagyományokat megőrizve (néptánc). Emelett a gitáromat is szívesen előveszem, bár ennek a velem egy házban lakó személyek nem oly nagy lelkesedéssel vannak, mint én. Valóban szörnyűséges, ahogy PRÓBÁLOk megtanulni játszani eme szép hangszeren. Művészi hajlamaimat rajzolásban is próbálom kibontakoztatni, kevesebb sikerrel... Az "iskolának" nevezett intézményben, ahol állítólag "tanítanak" valójában súlyos kínokat élünk át nap, mint nap. Bizony... Az élet kemény, és az igazság fáj, nekem is rosszul eset, mikor kiderült a tény, hogy becsaptak, és hogy valójában a suli egy kínkamra, nem pedig egy hely, ahol jóra tanítanak. Ugyanis ott kényszerítenek bennünket arra, hogy olyan borzalmas műveleteket végezzünk el, mint például a gyökvonás. De ami rosszabb, amikor egy addiciós egyenletet muszáj a táblára firkálnod, ami rettenetes dolog, be kéne tiltatni. És ha esetleg nem ezen tevékenységek egyikével foglalatoskodok, akkor számomra fontos emberekkel, azaz a barátaimmal vagy a családommal tartózkodok valahol ebben a kicsi világban. Azt hiszem ennyi épp elég volt (talán már el is aludtál). Most mindenki beleláthatott szerény személyem sanyarú sorsába. Ennyi volt a mese mára, jó éjszakát, gyerekek!

U.i.: Várom a rajongói leveleket XD