Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199022
|
ÁLMODDAL MÉRTÉL
Szabédi László
ÁLMODDAL MÉRTÉL
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort:
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már a könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a rést látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél: én az álmodnak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.
Én nem dicsérem frivolan a szennyest,
mely negyven éven át hozzám tapadt,
a szenvedést sem dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld le tagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől , egészen el.
Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész:
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpébbnek ítélsz.
Láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakit,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt , ami tőled elszakít...
Én a világban élek, de szakíts ki
bezuhanva is tőle, jöjj és járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítani
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárban a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.
|
