Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/119378
|
Ejjh..
Hali ^^
hjuj..de rég írtam =pp
sokminden történt..pl: nyár óta..és visszamennék az időben, mert minden olyan rossz,és nem találom a helyem..és hülye voltam, és szenvedést okoztam Neki.Pedig nem akartam, és szeretem,és hiányzol..persze nem hat meg tudom..tevéd sincs szal..és pesze tudom elcsesztem mindent+az én hibám..és ha nem vagyok hülye még most is együtt lennénk..és..bocs.
soha nem bocsátok meg magamnak se..te se nekem..ez one.
Suli is szar.unalmas már az egész világ. Minden ember akkora bunkó..csak magukkal foglalkoznak, szánalmas.
egy pár versem Neked:
->csak annyit akarok még mondani, hogy gyönyörű volt. Nagyon szerettelek, és legyél boldog =(
Köszöntlek kedvesem!
Köszöntlek idebenn.
Köszönöm, hogy áttapostad velem az utat, mely szép gyermekkoromtól a jövő felé mutat.
Köszönöm, hogy itt voltál velem
át a nehéz perceken
Álltunk egy nagy gömbben
Tán az űrben, tán a földben.
Ezernyi emlék röpült felénk,
hol báj, hol torz tárulkozott elénk.
S én ha lopva megérintettem egyet, te szavakba öntve magadba nyelted. Köszönöm néked!
Elvezettél engem bájtól a bűnig
Együtt suhantunk a kalandtól a hűig.
Áttáncoltad velem e tarka parkettát
s minden színben hemperegtünk,
míg elértük a szürke mát.
Hányszor csípte orromat a szerelem borsa!
Hányszor tett keserűvé az emberiség sorsa!
De itt vagyok.
Míg mások vakon hisznek egy vallási színdarabban
én erőt gyűjtök s hiszek majd önmagamban!
Felveszem a kalapácsot
s megpatkolom szerencsémet
Markolom tollamat s megírom az én mesémet.
Ülök.
Nézem a kígyózó füstöt.
Félek.
Élek?
Vagy nem?
Édes gyötrelem, a semmit ölelem.
Vaskapcsok fogják lelkem, ahogy
elszáll az idő, mint lélek a testből
amit kínzó szerelemmel
izzó karok szorítanak.
Színek és érzések borítanak úgy,
mint füst, a gőzölgő üst.
Forró boszorkánykonyha
Törj darabokra, de ne menj el!
Emelj fel vérgőzös álmomból, a halálos ágyamból.
Zúzz szét, csak nézz rám!
Légy szeretőm vagy apám.
Mindegy már.Légy velem.
Szorítsd meg a kezem, mondd hogy legyek erős, akkor is, mikor ablakot veri az esős, rideg október.
Hadd hordjalak szívemben, légy mélyen a lelkemben! Szálljunk ketten, mint a szabadság! Bár nehezek vagyunk, mint a láncos rabság.
Őrültek vagyunk, vad lánggal égünk,
lehet hogy egy percig, lehet hogy száz évig élünk.
Mindegy az nekem, csak Légy velem.
|
