Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/199558
|
megígérted..
Egyszer jó, máskor rosszabb. Most éppen rosszabb. De majd elmúlik ez is úgy mint a többi. Nem várhattam mást, igazuk van. Tudtam én is. csak érted, azért fáj. S egyben jogos is. Csak a boldogságot keresi, más mellett, ahol jó helyen van. Nekem is ezt kéne tennem. Csak most kicsit nehezebb. Azt mondják, minden ember szívén sok kis dobozka van. Minden dobozban különféle rossz érzések. Bánat, szomorúság, csalódottság stb. Nem is ember az akinek nincsenek ilyen érzései. Nekem is van, nem egy sajnos. Ezek sosem túnnek el, csak olykor-olykor lazítanak a csomagok szalagján. És akkor kevésbé fáj. Az én esetemben sok érzés szinte egyetlen emberhez köthető. Miatta sírok vagy nevetek. Gyülölködöm, vagy éppen szeretek. El sem tudom képzelni mi lesz velem ha már nem lesz. pedig 2 nap és megtörténik. Eljön a megváltás, mert elmegy. Erre várok már mióta és ettől féltem a legjobban. Lecsengenek az utolsó napok, órák, szünetek mikor gyönyörködhettem benne. Többet már nem lesz ilyen. Nem lesz kinek reggel csinositanom magamat, nem elsz akit titokban bámulhatok. Mégis, így lesz a legjobb. A sorstól már az is esztelenség volt hogy itthagyta mégegy évre. De semmit nem lehet örökké húzni. Itt az idő. Holnap lesz az utolsó nap mikor a folyosón láthatom körözni, vagy ülni a padon, mosolyogni a lányokra ha meglátom. Belegondolok milyen lesz pénteken majd ott állni a sorfalban. Állni csak és könnyeimet visszatartva nézni ahogy elmegy mellettem. Ahogy mosolyogni fog, mert tudom hogy fog. Mindegy, ez majd akkor kiderül. Most csak arra kell koncentrálnom hogy velem mi lesz. Ma csodás napom volt annak ellenére hogy csak egyszer láttam. De akkoris mosolyogott rám. És igen, lehet hogy nézelődik másfele, de könyörgöm, nem ez a normális? idiótán hanzik ez persze az én számból ha közben megesz a féltékenység de tudom hogy ez a realitás. Így normális. De nemfogok elkeseredetten menekülni. Azt soha. Én mindig ittleszek neki. Meg ő is nekem. Mert megígérte hogy sosem fogja feladni. Ezt ő mondta. Szószerint. Hogy történjen bármi soha nem adja fel. És én sem! Megígérte. Megígérted! Azt mondtad velem maradsz! MEGÍGÉRTED! Ne húzd meg a szalagot, lazits rajta. Szeretnék elég jó lenni neked. Boldoggá tudlak tenni. Valahol egymáshoz tartozunk, valahol mélyen összeköt egy cipőfűző, ami nem sok. Csak egyszer állj elém és mondd azt: soha többé! Csak egyszer mondd hogy haggyalak, és nemfogom azt tenni. Hogy is tehetném ha miközben ezt mondod ugyanúgy ugrasz minden szavamra? Nem tudhatom mit hoz a jövő, hogy hová jutunk. De azt tudom hogy egyformák vagyunk. Kiegészitjük egymást. Te mondod amit érzel, én teszem amit érzek. Te felbukkansz ha szükséged van rám, én visszarángatlak ha elkeveredsz. A közös mégis az bennünk hogy tudjuk mit érez a másik, mit akar, nemtudjuk letagadni mert ismerjük egymást. Nem kell hogy megérts, nem kell hogy ittlegyél. Tudod anélkülis mit akarok. Meg én is. Csak bele kell néznem a szemeidbe és hidd el, le sem tudnád tagadni. De ha mondjuk félnél rám nézni, én akkor is tudom. Mert megígérted!
2oo9. o4. 29.
|
