Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/279683
|
2009-06-28
én irtam... még régebben
Egyszer volt…
Egyszer volt egy szöke srác,
Ki nem tudta mi a szerelem s minden más,
S meglátott egy gyönyörü lányt,
ki azóta is az eszében járt,
s irt neki leveleket,
A lány visszairt neki és mindennap beszéltek,
A fiu érezte szivében azt az érzelmet,
Melyett még nem érzett soha,
S a lány szerelmét vallota,
A fiú szeme felragyogott,
Szive egyre jobban dobogott,
S feltette a kérdést a lánynak,
A lány igent mondott a szöke srácnak,
Mindennap, egyrejobban szerették egymást,
De a lány igy nem akarta a folytatást,
A fiú szivében elöjött egy hasogató érzés,
Szivét elérte a vérzés,
A szeméböl eltünt a ragyogás,
Csak könnye folyt akár a vizfolyás,
Nem látja tovább a szépet s a jót,
Csak egy lány jár a fejében kiért ölni is képes volt,
Kibe mindig szerelmes volt,
Kire minden percében gondolt,
Ha rosszat mondtak rá mérgesen mormolt,
Ha felnézett a gyönyörü csillagokra,
Csak annak a szép lánynak arcát látta,
De ez a lány öt elhagyta,
A fiú napokig siratta,
S hónapokig zokogott,
Nem akarta látni a világot,
A szive darabokra tört,
Nem látja többet a gyönyört,
Szive talán nem jön helyre soha,
Nem értette az élet mért ilyen mostoha?!
Most ez a fiu irja e sorokat,
Könnyei e papirra csorognak,
A lány örökké szivében fog élni,
Megigérte nem fogja feledni!
|
