Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

..... naplója


MIMIS [263698 AL], gazdája .....
Történetek:D

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/263698 		Történetek:D

Volt egy fiú és volt egy lány
A lány balettos volt, a fiú pedig Punk,
A két szív látszatra teljesen más volt
De valahol mélyen mégis egymásért dobogott.

A fiú teljes szívéből szerette a lányt
De a lány soha nem merte bevallani, hogy az ő szíve is a fiúért fájt,
Úgy gondolta hogy ennek a kapcsolatnak nem lenne értelme
Ezért a lány-bár szíve szakadt meg-a fiút mégis csúnyán elküldte.

Most ül a fiú egy sötét szobában
Egy lányra gondol, de hiába
Bár odaát a szív őérte dobog
De a fiú csak ül a sötét szobába, mert ugy érzi elbukott. . . .

. . . Aztán eltelt 5 év, a lány bekapcsolja a TV-t
És kit lát benne? első tinikori szerelmét,
A Punk srácért lányok ezrei rajonganak
A koncertjére a jegyek viharosan fogynak.

A lány nem hisz a szemének
Hogy mi lett abból a fiúból kit mindvégig szeretett,
Büszke magára hogy ez a srác őt valaha szerette
Bár sok év telt el, de a lány a fiút soha nem feledte.

Rohan a koncertre megállás nélkül
Alig várja hogy megcsókolja a fiút szerelme jeléül,
De a gyors futásból hirtelen megáll
Mert a fiút most egy másik lány öleli át.

-Szia kedves, én vagyok, emlékszel még rám?
Csak miattad futottam ide, mert akartalak látni régen már!
De a fiú nem örül a lánynak, mint oly régen
Csak egy mondatot súg halkan a fülébe:

-És te emlékszel rám?
Én voltam az, ki téged szívből szeretett
De te eldobtál, nem kellettem neked
Ezért hát kérlek menj, és felejts el örökre engemet.

És a srác egyszercsak eltűnik a tömegbe
A lány szeméből a könnyek lassan hullanak a földre,
Nem hitte el hogy ezt a fiút őt valaha eldobta
Mint egy kisgyermek a játékát, ha már rég megunta.

És csak ül az esőben, a villámok is cikáznak
És a szerelmére gondol, kit most lányok ezrei imádnak,
Milyen más lenne most minden
Ha nem küldte volna el a fiút oly régen.

Dörög, villámlik, vihar készülődik
Az eső egyre csak szakad, de a lány nem tétovázik,
Előkap egy kést kabátja zsebéből
Mellyel szíven szúrja magát, s a vér csak úgy ömlik ki testéből.

Az égből hulló esőcseppek még fényesen esnek
De hirtelen a vértől pirosak lesznek,
A lány lelke lassan elhagyja rideg testét
Egy hulló csillag jelzi elmúló életét.

Aztán a fiúhoz másnap egy levél érkezik
A lány írta, ki most nem lehet itt
A fiú megmerevedve olvassa a levelet
Most jött rá hogy a lány őt tényleg szerette.

A fiú szeméből a könny lassan a földre folyt
Amikor az utolsó sort olvasta, amely így szólt:
Ha este láttál egy hulló csillagot, és azt kívántad felejtselek el
A kívánságod teljesült, mert a hulló csillagban az én lelkem távozott el.<3

______________________________

Volt egy lány és egy fiú. Már az óvodában nagyon jó barátok voltak. Elkerültek iskolába és egy osztályba került a srác és a lány. A lány egyik nap nagyon szerelmes lett a fiúba, de a fiúnak volt barátnője és szegény lánynak minden nap végig kellet néznie, hogy megy az idő és a srác meg az a lány még midig együtt vannak és ölelkeznek, csókolóznak. Egyik nap aztán vette az erőt és elmondta neki hogy ő tetőtől talpig szerelmes belé. a Srác nagyot nézett és gonosz nézéssel a lány szemébe nézett és csak ennyit mondott...ennyit ér egy barátság, mert te csak mindenkibe a szerelmet keresed, soha többé ne szólj hozzám.. .. A lány sírva futott el, átsírta miatta az éjszakákat és nagyon összetört a szíve. Telt múlt az idő a lány nem mozdult a szobájából, és csak sírt. Egyik este fogott egy papírt és egy tollat és levelet írt.

szia. te ismertél a legjobban, te tudtad minden titkom, te voltál az, aki segített a bajban. De most végre kimondom érzéseimet és letámadsz, mert te mást szeretsz. Bocsáss meg, ha megbántottalak, de már nem bírtam tovább hisz oly szép vagy és imádlak. Inkább választod azt a lányt, aki minden nap a mozi melletti parkolóba megcsal, mint engem, akit már 4 éves korod óta ismersz, és csak téged szeret. De felejts is el, ne is gondolj rám többé. Mikor ezt a levelet megkapod én már föntről foglak figyelni és még mindig SZERETNI.!

A lány ragadott egy kést és a vérével írta alá a levelet. Reggel útnak indult első megállója a posta volt. De a posta bejárata előtt összeesett. Egy öreg bácsi megtalálta a lányt és a zsebébe a levelet. Rögtön hívta a mentőket, de a lány már nem élt. A Bácsi a levelet föladta a postán és másnap a fiú kezébe került. Ahogy elolvasta a levelet rögtön futott a lányhoz, de már csak a szülei voltak otthon, akik épp indultak a temetésre. A fiú megkérdezte, hogy hol a lány, de az anya csak ezt tudta mondani...te vagy a hibás a fiú egyből rájött, hogy mi a helyzet és ő nem ment a temetésre, hanem este éjfélkor kiment és a lány sírja elé borult és ezt mondta:
Téged mindennél jobban szerettelek. A lánnyal már szakítottam, mert igazad volt és a legjobba barátommal csalt meg. Bocsáss meg nekem, hogy akkor olyan gonosz voltam. Nagyon szeretlek s szeretni is foglak.

Erre visszaszól egy lágy hang:
"NÉZZ AZ ÉGRE A LEGSZEBB FÉNYRE, LÁSS EGY ÁLMOT S HARCOLJ ÉRTE..!!"
______________________________

Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e?
A fiú azt mondta nem.
A lány megkérdezte tőle, szeretne-e vele lenni örökké?
A fiú válasza nem.Megkérdezte hogyha ő elmenne sírna ?
A fiú válaszolta, hogy nem.
Eleget hallott, ezért elment, könnyek csorogtak le az arcán, de a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
nem vagy csinos, te gyönyörű vagy!
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled akarok lenni örökké!!
És ha elmennél nem sírnék hanem .....meghalnék!!!!
_____________________________

\"Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány.
Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ!
Igen, ...de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt.
Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen.
Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; \"Miért?\"
- Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog.
Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot.
Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág.
Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon.
Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni.
Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem.
Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot?
Én voltam az ki eltávozott!
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott.
Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már!
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe.
A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt!
A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva.
Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve.
Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette.
Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá.
Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte.
Fájdalmas hangon valaki megszólalt: \"S Z E R E T L E K .\"
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. \"Bocsáss meg nekem.\"

______________________________
Volt egy lány ki kereste a boldogságát.Nyughatatlan volt és szabad.Mindig szabadnak vallotta magát amire nagyon büszke is volt.Nagyon szerette édesanyját, aki egyedül nevelte őt.Egyszer egy szórakozóhelyen megismert egy fiút.Nem szeretett volna sohasem szerelmes lenni, de még is ott volt a fiúval, mert valami megfogta.A fiúnak gyönyörű szép kék szeme volt lógós nadrágja valamiféle márkás pólója és érdekesen befűzött szintén márkás öve.Baseball sapka takarta barna, kissé hosszú haját.A fiú megcsókolta a lányt.A lány ellökte magától és azt mondta:"Én szabad vagyok!" A fiú hasonló kinézetű barátaira nézett, felnevetett és közbe ezt mondta:"Kislány, senki nem mondta azt, hogy nem vagy az!Éld csak az életed, mi eltöltöttünk egy szép estét ennél lehet akár szebb esténk is-kacsintott a lányra és folytatta-én is szabad vagyok, és nem áll szándékomba ezen változtatni!" A lány kicsit csalódott volt, hogy a fiú ezt mondta, hisz arra várt, hogy a fiú kicsit udvaroljon neki.De a lány észre sem vette, hogy a szabadságát veszti el avval, hogy mit sem törődve a laza sráccal együtt volt egész éjszaka.Arra gondolt, hogy jót bulizik vele és ennyi, csókolóztak és még telefonszámot is váltottak.A lánynak kicsit hamarabb hazakellett mennie, mert jött egy telefon, hogy az annyira szeretett édesanyja kivel baratnők voltak meghalt...A lány megkérte a fiút, hogy ha gondol rá hívja fel.Eltemették 5napra rá az édesanyját, akkor másra nem tudott gondolni, de telt az idő és a lány észrevette, hogy a fiú nem telefonál.A lány a nagymamájához került és ott élt.Fél évre rá a lány bátorságot vett és felhívta a fiút.A fiú azt mondta, hpgy találkozzanak azon a szórakozóhelyen, ahol azelött összefutottak és egy nagyon szép estét töltöttek el.A lány úgy érzte fél év után újra boldog órákkal a buli elött elkezdett készülődni.A lány elment a barátnőjéhez és elindultak a buliba.A lánynak remegett a keze és érezte, hogy a fiú ott lesz és újra szép estének nézett elé.A lány bele se gondolt, hogy már fél éve nem szabad, mert rabul ejtette a fiú.Megérkeztek a lány, berohant a WC-re és megigazította haját és a sminkjét.Megfogta barátnője kezét és elindultak a pult felé, nem volt senki ismerős ott, de hirtelen megfordult valak,i és ismerös szempár kacsintott rá.A fiú volt egy másik baratjával, a fiú barátja elhívta a lány barátnőjét.A lány szépen mosolygott a fiú megfogta a lány kezét és így szólt nevetve:"Kislány, szabad vagy még?" A lány elgondolkozott...Mélyen és belegondolt, hogy fél éve az anyukáját és a szabadságát egy napon vesztette el.
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze, hogy szabad!"Mosolygott, és úgy gondolta, hogy a fiú nem tudhatja azt, hogy szereti.A fiú rámosolygott, és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén, azért nem kerestelek, mert elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétátak egy nagyot, a lány elmondta, hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt hazakisérte a fiú, és megkérdezte:"Kislány, te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?" A lány tenyere izzadt lett, hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért, de mi van ha a fiúnak nem kell ő?A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra, hogy az anyukája figyeli valahonnan őt, és boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak, s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred, hogy nem kell neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány, de valami folytogat, valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja, hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.Azt sem éreztem a mai napig, hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult keresni párját, egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?És érezte, tudta, hogy hol lesz, elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.Átkarolták egymást.A lány elrohant, a fiú látta és megállította, meg sem szólalt, de térdreborulva elkezdett sírni...A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta, hogy megbolondult, és hogy ez már több hónapja így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult.Soha senki nem látta többé, csak egyszer.Egyszer bekapcsolta a fiú a TV-t és látta, hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát, és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem, ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám, se szabadságom, se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy, tönkre tette a lányt, és elvette magától is az életét, mert nem akart abban a tudatban élni, hogy a lány miatta halt meg, és miatta szenvedett.
_____________________________________
Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.
Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?
Alig vártam kimondnai igen
Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.
Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.
Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.
Azt hittem bo9ldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.
A suliból hatafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.
Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.
Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.
Hát így szeret, ezt tette vele?
Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem
A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem
Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem
Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem
Csak éppen azt nem láttam akit kerestem
Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.
Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett
Félig eleven, félig halott.
Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott
Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett
Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt
Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.
Mardosó, keserű ön vád már az egész életem
Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg
, , Szeretlek"
_____________________________
Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán, mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány. Moziból igyekeztek haza éppen, már átölelkezve és kéz a kézben. Eltelt egy év, mint a pillanat, gyakran adtak egymásnak forró csókokat. A lány a fiút nem vette komolyan, ezért a fiú szívében örök félelem van. Attól fél, hogy elveszti a lányt, kit úgy kíván, s a szíve, hogy imád. Beteljesült a sorsa egy ködös délután, mikor mást ölelgetett az a szép lány. Az egész teste lángolt, s arca piroslott. Odament a lányhoz, vígan köszöntötte, senki sem tudta, ez az utolsó beszéde. Mikor hazaért, lerogyott a székre, egy lapot vett elő, s ezt írni kezdte:
„Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy, könnyen másé lettél.
Szerencsétlen vagyok, s az ilyen minek él?
Meghalok inkább, mert nem bírom már.
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg.
Te a világon maradsz, én elmegyek.
Az én szívem téged soha nem feledett.
Gondolj Rám néha, ki téged szeretett.
Szeretlek most is, bár nem sokáig élek.
Mire olvasod ezt, nem lesz bennem lélek!”


Mikor ezt írta, borítékba tette, örült a mának, s a múltat feledte. Boldogan ment a sírba, a halálba, pedig tudta, hogy nem jön vissza. A fiú egész közel ment a folyópartra, és belevetette magát a zúgó habokba. Megkapta a lány a fájdalmas levelet, s hullatott érte fájó könnyeket. Elment a partra, a könnye csorgott. Felidézte magában a sok szép csókot. Átgondolta a régi szép időket, mikor szíve egy fiúért égett. Nem tétovázott, a folyóba ugrott, s lelke a mennybe szállt. Történetük véget ért egy ködös májusi éjszakán, hol a sírban egymásé lett egy fiu és egy lány.
_____________________________
Úgy érezte, a világ ellene fordult.
Egyetlen szerelme lemondott róla,
S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú,
A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt.
De a lány nem adta fel, dacolt ellene,
S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta,
Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.
Időközben a fiú rájött , még mindig érez valamit iránta,
De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára.
A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra,
"Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan.
Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta,
A kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta.
Teltek a napok, teltek a hónapok,
A lányról már azonban régen nem hallott.
Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el,
Ürességet és fájó hiányt érzett szívében.
Érezte régi szerelme keserű hiányát,
Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját.
Hiányzott neki az arca, a forró ölelése,
A féltő gondoskodása, a lány maga egésze.
Másnap megjelent a házánál virággal a kezében,
Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében.
A fiú teljesen elfehéredett , s érezte nagy a baj,
Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt!
Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát,
Nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát.
A fiú elsápadva állt ott egy percig,
A csokor virág a kezéből lassan hullott ki.
Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele,
Minden percben ott kellett volna lennie mellette.
Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött,
Szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött.
De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át,
Mintha hallotta volna halott szerelme hangját.
És igen, a lány ott tündökölt angyal képében,
A régi, megszokott, gyönyörű szépségben.
Mindkettőjük szemében könny ragyogott,
A mosoly az arcukon hirtelen megfagyott.
Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant,
A régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant.
Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik,
A lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik.
Igyekszik szerelmét megnyugtatni,
De csak ennyit tud végül mondani:
"Ne sírj szívem nincs semmi baj,
Emlékem szívedben végig megmarad.
Én ott leszek végig melletted, őrzöm az álmaidat,
Mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban."
Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét,
A fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét.
A lány arca egyre halványodott,
"Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott.
Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát,
De még lehetett érezni a lány kellemes illatát.
A fiút ezután az álom hamar elnyomta,
Gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha.
Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom,
De talált valami csodát az asztalon.
Egy fehér toll volt ott a lány illatával,
S rájött mit veszített a lány halálával.
Szívében most még jobban érezte hiányát,
S nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát.
Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt:
"Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"
_____________________________

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat