|
tűzes nyíl naplója
habakuk [14181 AL], gazdája tűzes nyíl
2012-03-14
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/14181
|
2012-03-14
"Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és még akkor is színültig volt vízzel, amikor hazaértek. Míg a megrepedt edényből a pataktól a házig tartó, hosszú séta alatt a víz fele elfolydogált. Így ment ez két teljes évig.
A vízhordó nap, nap után másfél edény vizet szállított a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, és tökéletesnek érezte magát. De a szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, és úgy gondolta, gazdája is elégedetlen vele.
Ezért két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen a te oldaladon teremnek, míg a másikon nem?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Mindenkinek megvan a saját, különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a hibák teszik az életünket érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s meglátni bennük a jót."
|
Problémás tartalom jelzése
|
