Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Idézetek...
"Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele,Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
"Gyere ülj mellém és fogd meg a kezem. Ne szólj, ne oktass ki, ne
engedd el a kezem. Egyszerűen csak szeress. Tudod, minden ember
szeretettel működik...Meg azzal az érzéssel, hogy hasznos tagja a
társadalomnak...Hogy igenis ki tudja húzni magát, mert értékes ember.
Lelkileg értékes. Mert jót akar...
Ne szólj, csak ülj le ide mellém. Éld át a pillanatokat velem. Éld át
az érzéseimet. Ugye, milyen borzasztóan nehéz? Ugye, milyen
szívszorongató? Ugye, Neked is remeg a kezed? Ugye, Neked is dobog a
szíved?
Ugye, Te is arra gondolsz, amire én? Hogy feladod... Mert ez így már
nem élet. Így élni, bizony, nem lehet. Napról napra, mint egy
haláltábor. Küzdesz, de annyi minden van, ami visszahúz. Téged. És
egyedül vagy.
Ugye, Te is bemenekülsz a csigaházadba? Ugye, Te sem akarod, hogy
megbántsanak? Ugye, Te is úgy gondolod, hogy elég volt már ebből, hogy
elég volt már mindenből?
Nem tudom...Az érzéseket nem tudom szavakba önteni. Ne
haragudj...Ne haragudj, hogy meg akartam láttatni azt, amit gondolok,
amit érzek, amiben élek...Ne haragudj, hogy meg akarom mutatni a
világomat. Tudom, hogy Neked is vannak gondjaid...tudom, hogy nem tudsz
segíteni. Mivel is tudnál?
A két kezemmel kell kiásnom magam a gödörből...De valahogy csak lejebb süppedek a sárban...Miért?"
Egyszerűen csak embernek lenni,
egyszerűen élni ,
az égre tekinteni,
élvezni a napsugarak melegét.
Gyönyörködni a virágokban. Az égen ragyogó csillagokban ,
nézni a gyerekeket ,nevetni és játszani ,örömet okozni másoknak
álmodni, képzelődni, megelégedettnek lenni.
Az élet így lesz ünneppé...
Te vagy az, aki
Te vagy az, aki értelmet adtál nekem,
Mert a bennem tomboló vad elragadott,
Te vagy az, aki felnyitotta a szemem,
Mert a sok rossz elvakított.
Te vagy az, aki miatt megismertem önmagam,
Mert eddig nem érdekelt az, hogy kit bántok meg, s hogyan,
Te vagy az, aki leszidott, ha rosszat tettem,
Mert a hibáimat félvállról vettem.
Te vagy az, aki vigasztalt, ha baj volt,
Mert nem voltam elég figyelmes,
Te vagy az, aki letörölte a könnyem,
Mert akit szerettem éppen nem volt velem.
Te vagy az, aki elmondta, hogy mi a helyes,
Mert én nem tudtam, s nem is akartam,
Te vagy az, aki azt mondta, hogy változz meg értem,
Mert büszke akartál rám lenni, s talán nagyon szeretni.
Te vagy az, aki könyörgött, hogy ne tégy többet ilyet,
Mert mindenki rosszat gondol majd rólad,
Te vagy az, aki megkérdezte, hogy változnék-e érte,
Mert nem szégyellni akartál, hanem jónak szeretni.
Te vagy az, akinek ígéretet tettem,
Mert pozitívan akarok változni,
Te vagy az, akinek bizonyítani is fogok,
Mert azt akarom, hogy büszke légy rám!
Te vagy az, akiért nemrég megdobbant a szívem,
Mert mindig mellettem álltál, ha kellett,
Te vagy az, akiért én már a mennyben élek,
Mert annyi jót kaptam tőled!
Te vagy az, aki újra adott a boldogságból,
Mert más elvette tőlem,
Te vagy az, akinek majd én is adok belőle,
Mert azt akarom, hogy nagyon sokáig szeress!
S ha egyszer majd azt súgod a fülembe,
Hogy: Nagyon Szeretlek kedvesem,
Én szorosan átölellek, s tudni fogod,
Hogy én is nagyon Szeretlek Téged!
"Senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret.Minden vigasz erőtlen és hamis.Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".Nem igaz.Ez nem olyan seb, ami gyógyul.A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát:ha nem szeretjük tovább.Ha elfelejtjük.Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.A felejtésre.Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.Semmi más.Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben...Mindegy.A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.(Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!".)És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben."
A tested dolgozik naphosszat,
a kezed megágyaz éjszakára,
a lelked fárad, sose pihen
és már te sem mosolyogsz.
De nem hibáztatlak
a fájdalmaimért.
Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
Mindenki tud szeretni, hiszen
mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól
csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie,
hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell
égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és
fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami
ott rejlik minden új találkozásban.
,Az életünk olyan, mint a hinta,
Egyszer fent és aztán meg a mélyben.
Tudod jól, hogy nem maradhatsz tiszta,
Elveszel a szenvedélyben.
Nem baj, sorsod a tiéd,
Semmi köze hozzá másnak.
Túl mély, sötét, mint a Pokol
A gödör, amit nekünk ásnak.
Állj fel! Az élet kemény,
Kicsinál, ha nem vigyázol.
Nincs már semmid, csak a remény,
Hogy valaki talán meggyászol."
"Csak nézed tétlenül, ahogy körülötted megfakulnak a nappalok. Ősz van megint, összébb húzod a kabátot, fázol, de inkább belülről. Félúton a mesék és az ébredések között problémáidat sorolod, tíz ujjadon elszámolsz ezer elmaradt valóságig, s mire végére érsz, beletörődsz. Talán nem akarod, talán nem is tudod látni a többit. Éjszaka van, vagy nappal? Mindegy. Szobád sötétjét magadra zárod, úgy fulladsz bele engedelmesen a levegőtlen mindennapokba, hogy az sem érdekel, mi vár rád. Néha kizöldül még néhány álom a porladó romokon, de kívül reked. Életed BEFALAZOTT ABLAK. Vajon tudod-e, hogy nem a téglapor és nem az idő? Kelj fel, ideje lebontani a falakat, amiket magad körül építettél."
A legjobb barát az egyetlen aki a legnagyobb mosolyodat látja az arcodon és tudja,h valami baj van.'
Fejemben dübörög, mit nem foghatok kézzel,
Szívemben érzem azt, mit nem érthetek ésszel.
Fájdalomból néma szájjal szavakat kiálltok,
Kábultan látom csak, az összedőlt világot.
Könnyes szemmel, lassan nézek fel az égre,
Suttogva kérdezem: Mikor lesz már vége??
Ülsz a hintában, előre-hátra,
Pár év van már az életedből hátra,
Mesét olvasol, körülülnek kiváncsi arcok,
A sorok egymásba folynak, mint a lelki harcok.
Felharsan egy igazi, boldog gyerekkacaj,
Mosolyogva szólsz, Ákoska halkabban,
Folytatod a mesét, egy rózsaszín füzetből,
A sorok egymásba folynak, a mese ismerős.
Egyik unokád hirtelen megszorítja kezed,
"Ne sírj nagyi, a papi el sosem feled"
Naplód lassan a végéhez ér, így már könyebb,
A sorok egymásba folyna, mint arcodon a könnyek.
Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek!
"Vajon észrevennétek ha itt lelném halálom?
Lehet, sőt biztosan, de most még csak haldoklom...
Rosszabb, mint az elmúlás
fáj, titokban, de nem hallassz sikoltást... "
Szeretni nem más,
Csak vak bizalom
Nem várni más egyebet
Csak hogy valaki szeretetet adjon.
Örökké csak kapaszkodót keresni az emberekben,
Elérni, hogy melletted mindenki nevessen,
S hogyha sírni volna kedved, mégis jóképet vágni,
Naivan, bizalomért feltétlen bizalmat várni
Talán a legnagyobb ellentét,
Mit magán hord az élet,
De lehet a legfőbb is:
A bizalom-fénye nélkül nem érdemes élned.
Nincsenek elveszett emberek,
Nincs olyan, ki mellett angyal nem terem,
Ha a sorsa tüskékkel teli verem...
Mind az, ki elvesztette bizalmát az emberekben,
Talán csak fényre vár, mint
Tavasz elején a rügyek,
Hogy a sivár tél után
Valaki újabb virágra ihlesse.
Nem vagy egyedül, ne hidd azt,
Nem tudhatod, mikor lesz valakid,
Akinek fénye rád ragyog-
S hogyha ellenkezel, nem hagyod,
Hogy angyalod legyen,
Csak saját sorsod keseríted,
S léted puszta vágyakozás lesz,
Keserű, fénytelen...
Szeretni nem más,
Csak vak bizalom,
Menni a láthatatlan fény után
Naivan, vakon
Várva várni, arra, hogy
Valaki őszinte szeretet adjon.
"Ugye
tudjátok honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első
gyerek a földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és
szanaszét gurult a földön. Ezekből lettek aztán a tündérek."
"A lányok olyanok, mint az almák a fán.A legjobb lányok a fa tetején vannak.A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek h közben leesnének és megsebeznék magukat.Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni.A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz hogy felmásszon a fa tetejére érte."
|
