Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-12-27
milyen régen is írtam be ide... hát most írok, méghozzá leírom a történetem, hátha érdekel valakit :D de fent van Merengőn is, ha esetleg ott jobban elszeretnéd olvasni. először is leírom, hogy miről is szól ez a kis történet.
annyi lenne, hogy a Harry Potteres szereplőkkel írok egy kis történetet.
ez arról szólt, hogy... mindegy h. miről szól. a lényeg, hogy Drarry lesz a töri. ennyi szerintem elég is :D szóval leírom az első fejezetet. de figyelem nagyon sok szóval csak akkor olvasd el, ha tényleg érdekel, nehogy ez miatt kevesebb időd legyen kihasználni az életet.
tehát itt van az első fejezet:
A Roxfort folyosói sárgás fényben úsztak a kintről beszűrődő naplementétől.
Igen, ősz volt. A diákok hamarosan megérkeznek a védelmező iskola falai közé.
Nem tudván, vajon ki lesz az új Sötét Varázslatok Kivédése tanáruk.
Még senki sem volt az iskolában. Kivéve egy embert, méghozzá az igazgatót,
Albus Dumbledore-t. A varázsvilág legnagyobb varázslója békésen sétálgatott a
narancssárgás fényben úszó iskola folyosóin, azon gondolkodva, vajon mit is mondhatna a diákjainak
az év eleji beszédében, mivel a mindig előre gondolkodó Dumbledore most nem gondolkodott előre,
így a beszéde még sehol sem állt. Valahol a Nagyterem közelében járhatott, mikor
éles füttyhang zavarta meg a Roxfort békés tájait.
- Hát megérkeztek – sóhajtott fel Dumbledore, majd az ablakhoz lépett,
s nézte, hogy mikor érkeznek meg a diákok. Mikor meglátta az újonnan érkezett kis elsősöket,
visszaballagott az irodájába, s várta, míg McGalagony jön a Teszlek Süvegért.
Eközben a Roxfort Expresszen a híres trió ült egy fülkében, édességet majszolva.
- Harry, még nem is mondtad – kezdet bele Hermione – milyen volt a nyarad?
- Hát, csak a szokásos – mondta Harry, unott fejjel.
- Voltál Ronéknál – kérdezte, majd a száját tele tömködő Ronra nézett.
- Igen, de ott sem volt semmi különös, tudod, most hogy az ikreknek van az a boltjuk,
nem nagyon vannak otthon – magyarázta Harry. – És veled mi volt? Milyen volt Görögországban?
- Nem hiszed el kivel találkoztam ott – mondta Hermione.
- Merlinre, kivel? – dőlt előre Harry olyan izgatott kislányként.
- Jaj, de bolond vagy Harry – mondta nevetve Hermione.
- Na, komolyan kivel találkoztál? – kérdezte hátradőlve, komolyabban.
- Draco Malfoy – mondta ki Hermione a nevet, mire Harrynek még a szája is tátva maradt.
- Hogy kivel? – kérdezte Ron, aki csak most kapcsolódott be ebbe az izgalmas beszélgetésbe.
- Mondom, Draco Malfoyjal – ismételte meg Hermione.
Ekkor az ajtóban egy zöld taláros, szőke hajú fiú ált meg, háta mögött két
nagytermetű fogdmegjével.
- Hm, itt a híres trió. Na, megbeszéltétek már a nyarat, Potter? – mondta Malfoy. – Nem mintha neked valami új dolgot kellett volna mondanod.
- Fogd be, Malfoy – mondta Harry, még csak rá sem pillantva a mardekárosra.
- Ejnye, Potter, de nyűgös vagy – mondta Malfoy. – Csak nem dobott a barátnőd?
- Malfoy, mi lenne, ha csak egyszer nem lennél ennyire… hm... hát hogy is mondjam… - kezdte Hermione.
- Szexi? – mondta bepózolva a szőke, egy kis büszke mosollyal az arcában.
- Semmit se változtál nyáron – mondta egy halvány mosollyal az arcán Hermione.
- Dehogynem, nézd csak – hajolt közelebb hozzá Draco –, kékebb lett a szemem.
- Jaj, Malfoy, ne fárassz – sóhajtott fájdalmasan a griffendéles lány. – A személyiségedre értettem.
- Oh, vagy úgy – mondta, majd felegyenesedett. – Tévedsz, Granger, igenis sokat változtam. Például mostanra már annyira megbántottalak volna, hogy bőgve rohannál a lánymosdóba, és idén még le sem sárvérűztelek, pedig ilyenkor már vagy ötvenszer mondtam volna rád.
- Ez igaz… - mondta elgondolkodva Harry. – Malfoy, te beteg vagy?
- Nem, tudtommal nem vagyok az, de köszönöm, hogy aggódsz az egészségemért – mondta Draco egy mosoly kíséretében. – Ha nem haragszotok, nekem vissza kell mennem a kupénkba, Pansy már biztos az ájulás szélén van, hogy tíz percnél tovább maradtam. Sziasztok.
Dumbledore professzor békésen üldögélt íróasztala mögött, mikor hangos kopogás töltötte be a szobát.
- Jöjjön be Minerva – szólt ki kissé rekedtes hangon az igazgató. McGalagony professzor gyors léptekkel ment be az irodába, majd megállt az igazgató előtt.
- Dumbledore professzor, baj van – kezdte idegesen a boszorkány – a thresztrálok nem hajlandóak kijönni az erdőből, most mit csináljuk? Így nincs, ki húzza a fiákereket.
- Ajaj, az nagy baj Minerva, mit is csinálhatnánk? – gondolkozott el Dumbledore.
- Piton professzornak volt egy ötlete, bár én azt az ötletet nem találom teljesen megbízhatónak.
- Nem baj Minerva, kérem, mondja az ötletet, hátha tudunk segíteni azzal a tervvel a problémán.
- Piton professzor arra gondolt, hogy mi lenne, ha például mindenki felgyalogolna, ugyanis egyik diák sincs formában, kivéve persze azokat akik kviddicseznek.
- Nem olyan rossz ötlet ez Minerva, igaz a thresztrálok attól még az erdőben maradnak, de nem árt a diákoknak egy kis séta – mosolygott rá Dumbledore McGalagonyra.
- Rendben, akkor szólok a diákoknak, hogy ne várjanak a fiákerekre, hanem induljanak el gyalog – mondta McGalagony, mire Dumbledore csak bólintott egyet.
- Áh, még valami – kezdte McGalagony. – a Teszlek Süveg az elsősöknek.
- Oh, persze, a Teszlek Süveg, hogyan is felejthetem el – vakargatta a homlokát az igazgató, miközben felállt, és oda sétált a polchoz melyen a Teszlek Süveg csücsült, már jó ideje.
A diákok leszálltak a vonatról, majd mentek volna a fiákerekhez, mikor McGalagony állta el az útjukat.
- Figyelem! A thresztrálok, amik a fiákereket húzzák, nem hajlandóak kijönni az erdőből, ígyhát minden diáknak gyalog kell felmenni a kastélyba – mondta McGalagony, majd gyors léptekkel indult meg a kastély felé.
- Vajon mért nem jönnek ki az erdőből a thresztrálok? – gondolkozott hangosan Hermione.
- Nem tudom, de menjünk, mert jövőre is itt fogunk sétálni, ha nem indulunk el – mondta Harry, majd megindult az iskola felé.
- Ezt nem hiszem el, ez is biztos annak a hülye griffendél imádó Dumbledore-nak az ötlete – hallatszót a távolból Draco hangja. Harry a tekintetével elkezdte keresni a hang forrását. Körül-belül már vagy fél perce kereste, mikor elé lépett Cho Chang.
- Szia Harry – mondta kicsit félősen Cho. – Milyen volt a nyarad?
- Oh, szia Cho – mondta elpirulva Harry – hát, olyan, mint a többi, megint a nagynénikémnél voltam. És a tied?
- Hát mi Spanyolországban voltunk – mondta Cho.
- Az nagyon jó hely lehet – mosolygott rá Harry.
- Igen nagyon jó volt, és nagyon szép hely – mesélte a lány. – De nekem most mennem kell a lányokhoz. Szia, Harry.
- Szia, Cho – mondta, majd ismét Dracót kezdte keresni, aki már ott volt Hermione mellett.
- Áh, hello Malfoy, pont téged kerestelek – mondta Harry, majd ő is elindult a Roxfort felé.
- És miért kerestél, ha szabad tudnom Potter? – kérdezte Draco.
- Hát csak hallottam, ahogy mondtad a haverjaidnak, hogy ezt is Dumbledore találta ki.
- Ja, igen, lehet, hogy mondtam valami ilyesmit – mondta, majd elgondolkozott – nem tudom, nem emlékszem már rá… nagyon régen volt.
- Jaj, de hülye vagy – mondta Hermione, majd lökött egyet Dracón.
- Granger, ez most nagyon szíven ütött – mondta drámaiasan Draco. – Ha ez miatt nem fogok tudni tanulni, az a te lelkeden szárad, azt ugye tudod?
- Jaj Draco… vagyis Malfoy… ennyire ne legyél színpadias jelenség – mondta nevetve Hermione, majd komolyan folytatta – de itt és most megígérem neked, hogy ha esetleg nem tudnál tanulni, akkor segítek. Tudod, hogy én milyen jó szívű vagyok.
- Persze hogy tudom, de csak akkor vagy jó szívű, ha könyvtárba viheted az embert, és nyaggathatod egész nap – mosolygott rá Hermionéra Draco. A tömegben egyszer csak Pansy Parkinson tűnt fel, amint Draco felé tart.
- Draco-cica, hova tűntél? Már mindenhol kerestelek – duruzsolta Pansy, miközben átkarolta a fiú nyakát, és lágy csókot lehelt a szájára.
- Én itt voltam egész végig cicám – mondta Draco, majd egy gyengéd puszit nyomott Pansy homlokára.
- Fúj – hallatszott hátulról Ron hangja. – Mió, ha ilyen leszek lökj le egy szakadékba.
- Jaj Ronald, dehogy lökünk le – mondta Hermione.
- Hát, Granger, ha te nem is, én szívesen megteszem – vágott oda egy gúnyosabb mosolyt Draco.
- De vicces fiú vagy te Draco-cica – mondta Pansy egy könnyed nevetés kíséretében.
- Tudom – felelte Draco, majd magához húzta Pansyt, és egy újabb puszit ajándékozott a homlokára.
- Malfoy, muszáj elvenned az étvágyamat? – kérdezte Ron.
- Jaj, Ronald, ne legyél ennyire ünneprontó, most nézd meg milyen boldog tőle Pansy - mondta Hermione, miközben a mosollyal teli arcú Pansyt nézte.
- Te mióta hívsz engem Ronaldnak Hermione? – kérdezte ismét a vörös.
- Hm, nem tudom, szerintem az óta, amióta anyukád rád szólt, hogy ne szekálj – felelte a lány, majd Harryhez fordult. – Harry te szellemileg itt vagy még, vagy csak testileg?
- Mi? Ja, igen, persze. Itt vagyok – mondta a fiú, majd egy villanás vakította el.
- Szia, Harry – mondta Colin.
- Oh, szia Colin, hogy-hogy itt vagy? – kérdezte kicsit unottan a fekete hajú griffendéles.
- Hát nem volt semmi érdekes, így gondoltam megnézlek, hogy mi van veled, de látom nálad több újdonság van. Mit keres itt Malfoy? – mutatott rá Dracóra.
- Hát… nem is tudom… Malfoy, mit keresel még mindig itt? – fordult oda a mardekároshoz Harry.
- Nem tudom… csak úgy itt vagyok, tudod Crak meg Monstro nem a legkellemesebb társaság.
- Hát az igaz… nekem se lenne sok kedvem két olyan idiótához – mondta együtt érzően Harry.
- Na jó, nekem mennem kell, mert mindjárt felérünk, és nem szeretném ha ott kellene keresgélnek a többieket. Sziasztok! – mondta Colin.
Körül-belül még kettő percig mentek, majd odaértek a Roxfort bejáratához, és mentek a Nagyterembe, ahol Malfoyéktól elválva a trió ment a griffendélesek asztalához.
Dumbledore professzor szép lassan ballagott le a Nagyterembe, hogy elmondja szokásos év eleji beszédét, mikor összefutott a folyosón McGalagonnyal.
- Áh, Dumbledore professzor – mosolygott rá az igazgatóra az igazgatóhelyettes. – Micsoda meglepetés, csak nem a Nagyterembe igyekszik?
- De igen Minerva, velem tart? – kérdezte Dumbledore – elvégre, magának kell beosztania a kis elsősöket.
- Persze Albus – mondta a boszorkány, majd mellé szegődve mentek a Nagyterembe.
- Minerva, én sokat gondolkoztam a nyáron – kezdet bele Dumbledore. – Tudja az a éjszaka, amit utolsó nap töltöttünk itt az iskolában, számomra nem csak egy kis kaland volt.
- Tudja Albus, számomra sem, és szeretném, ha ez nem is lenne másképp.
- Oh, Minerva maga édesebb, mint egy csokibéka – mondta az igazgató, majd befordult a sarkon, McGalagonnyal a sarkában. Egyéb beszélgetés nem hangzott el közöttük. Mikor odaértek a Nagyteremhez, már mindenki bent volt a terembe, kivéve a Sötét Varázslatok Kivédése tanárt.
Harry és barátai a griffendél asztalánál ülve tanácskoztak arról, vajon ki lehet a SVK tanár.
- Szerintem Piton nem kapta meg az állást – mondta mindent tudó fejjel Hermione.
- Nem, ő szerintem se kaphatta meg, de akkor vajon ki lehet, egy új tanárt se látok az asztalnál – mondta izgatottan Harry.
- Lehet még nem érkezett meg – mondta Ron. – Negyedikbe is késett Mordon professzor.
- Igen, ez igaz – mondta beleegyezően Hermione. – De én már nagyon kíváncsi vagyok az új tanárra, remélem olyan lesz, mint Lupin professzor, ő nagyon kedves, és vicces tanár volt.
- Igen ő tényleg nagyon kedves – mondta Harry.
- Remélem nem egy újabb Lockhart lesz – mondta nevetve Ron.
- Most mi bajod van Lockharttal? Nagyon redes volt ő is – mondta Hermione.
- Ja, csak éppen nem tanított nekünk semmit. – mondta Harry.
- Jó, lehet, de akkor is nagyon helyes azt azért elkell ismernetek – mondta mosolyogva a lány.
- Oh Merlinre, ez még mindig teljesen odavan tőle, ezek után is… na mindegy, Dumbledore már kezdi a beszédjét – mondta Harry, majd hozzá tette – Végre!
- Nos, egy újabb csodálatos tanév köszöntött be ránk – kezdte az igazgató – mint megszokhattátok, idén is bővült a tanári kar, bár előző Sötét Varázslatok Kivédése tanárunk elhagyta az iskolát. De ne csüggedjetek, kaptok helyette egy újat. Sajnálatos módra, még nem ékezett meg, mivel akadt még egy kis tenni valója otthon. Nos, nem is szaporítanám tovább a szót, McGalagony professzor, kérem, ossza be a kis elsős diákokat a házakba. – fejezte be Dumbledore professzor, majd az átváltoztatás tan tanár elkezdte beosztani a diákokat. Mire McGalagony az összes elsőst beosztotta egy magas, szőke hajú nő lépett be a Nagyterembe. Az összes diák egy emberként fordult a nő felé, aki a tanári asztal felé sietett. Mikor odaért Dumbledore megmutatta neki hova üljön le, majd felállt, és ismét az emelvényhez lépett.
- Kedves diákok, szeretném bemutatni nektek az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárotokat, Narcissa Malfoyt – mondta Dumbledore, majd az előbb belépett hölgyre mutatott. A terembe nagy hangzavar ült ki, és most mindenki Draco Malfoyra szegezte tekintettét, aki elkerekedett szemekkel bámulta a saját anyját. Miután Draco felfogta, hogy mi is történt, elkezdett tovább enni, mintha misem történt volna.
- Hé, haver, nem is mondtad, hogy az anyád lesz az új SVK tanár – bökte oldalba Dracót Blaise.
- Mert én se tudtam – mondta unottan Draco, nem is foglalkozott a dologgal, pedig legbelül tombolthatnéka volt. – De én most szerintem felmegyek a klubhelységbe, gyertek Crak – mondta, majd elindult két fogdmegjével a nyomába.
Harry szájtátva bámult a mardekárosok asztala felé, ahol Draco ült.
- Ezt nem hiszem el, hogy lehet Malfoy anyja a SVK tanár? – kérdezte Ron kicsit felháborodva. – Dumbledore nem tudja kit hozott be a kastélyba.
- Jaj, Ron, nem legyél már ilyen, Dumbledore-nak biztosan jó oka volt rá, hogy felvegye Malfoy anyját, és kitudja, talán Malfoy is kedvesebb lesz SVK órákon – mondta Hermione.
- Ja, vagy az, vagy ketten fogják szekálni a griffendéleseket… - mondta Harry.
Miután Harryék is végeztek az evéssel, felmentek a griffendél klubhelységébe. Ott is az új SVK tanár volt a téma, ahogy az egész iskolában.
|
