Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-12-30
olyan régen írtam már... najóó két nappal ezelőtt... mindegy :D
szóval. először is, hogy mi történt velem ma.... hát nem sok minden.. reggel felkeltem 8:56-kor :D és azért tudom ilyen pontosan, mert megnéztem gyors az órát, mielőtt neki fogtam a többi dolognak, ami természetesen a visszaalvás volt. aztán átjött a barátnőm, és tesómmal visszamentek hozzá, az egyik társas játékért. aztán játszottunk vele. nagyon tuti volt. aztán leültem számítózni. utána ettünk, aztán már nem is tudom, hogy mit csináltunk a lényeg, hogy valamit :D
na mivel leírtam, hogy mi történt velem ma, itt van a történetem második fejezete:
Draco mélyen aludt a pincében lévő klubhelységben. Biztos, hogy el fog késni. Alig maradt öt perce, hogy odaérjen az első órára. Már mindenki a tanárra várt, a termek előtt. A mardekárosnak ekkor hirtelen felpattantak a szemei. Megint rosszat álmodott. Egész nyáron ugyanaz a rémálom gyötörte. Körbenézett, a szoba teljesen üres volt. Draco gyorsan az órájára pillantott.
- Oh, Merlinre, négy percem van – mondta Draco, majd amilyen gyorsan csak tudott, öltözni kezdett, közben a tankönyveit dobálta a táskájába. – Malazár, add, hogy ne késsek el.
Draco végig futott a folyosókon, majd az SVK terem előtt lelassított. Senki sem volt már kint a terem előtt.
- Francba, elkéstem – morogta, majd kopogott, és belépett a terembe.
- Áh, Draco, köszönjük, hogy megtiszteli az óránkat – mondta Narcissa, majd intett a fiának, hogy üljön le. – Tíz pont a mardekártól.
- De anya… - kezdte volna a mardekáros, de Narcissa leintette.
- Csönd legyen, Draco, vagy büntetőmunkára is jössz – mondta Cissy.
- De… - kezdett bele megint Draco.
- Kilenc órára gyere az irodámba – mondta Cissy, majd az osztályhoz fordult.
- Mint már mondtam, ma a halálfalókról fogunk tanulni. Ha van egy csöpp kis eszük, akkor tudják, hogy én is halálfaló vagyok. És aki imént megzavarta az elkésésével az óránkat – mutatott rá Dracóra –, az édesapja akarata szerint beáll halálfalónak. Tehát a halálfalók a Sötét Nagyúr követői. Feladatuk harcolni a Mágiaügyi Minisztérium és a Főnix Rendje ellen, a Nagyúr elleni ellenállásátkokkal, emberrablással, gyilkosságokkal, zsarolással, fizikai kínzással való megtöréssel, akár az ellenséges csoportok tagjainak családtagjain, sőt gyermekein is alkalmazva ezeket az eszközöket. – Alighogy kimondta ezeket a szavakat, szinte mindenki elfehéredett. - Ha valaki belép közéjük, haláláig odaadással kell szolgálnia a Nagyurat. A hibákért mindig büntetés, gyakran kínzás vagy halál jár. Bal alkarjukon viselik a sötét jegyet, a Nagyúr jelét, amely egy kígyónyelvű halálfej. Ha vezérük megérinti valamelyikük karján a jegyet, mindegyiküké égni fog, és mesterükhöz kell hoppanálniuk. Öltözetük fekete ruha, csuklyával, amely eltakarja arcukat – fejezte be mondandóját Narcissa. – Kérdés van?
- Nekem lenne egy, Mrs. Malfoy – jelentkezett Hermione. – Nem lehet eltüntetni a Sötét Jegyet?
- Nem Miss. Granger, a sötét jegy halála napjáig az alkarján fog díszelegni – felelt a tanárnő. – Még valaki? Nem? Rendben, akkor, mivel már csak öt perc van az órából, megengedem, hogy előbb elmenjenek. Jövő órán egy kisebb dolgozat a tavaly tanultakból és a mai óra anyagából. – mondta, majd elengedte a diákokat.
Tanítás után a mardekárosok lementek a klubhelyiségbe. Draco, Crak és Monstro a kanapén ültek, és beszélgettek.
- Draco, mi van veled és Pansyvel? – kérdezte Blaise, aki a kanapéval szemben lévő fotelban foglalt helyet.
- Hát… - kezdett bele Draco, mikor az ajtóban megjelent Pansy és Millicent. – Megvagyunk.
- Aha, értem – felelt Blaise, miközben a Draco felé tartó Pansyt nézte.
- Szia, Draco-cica – mondta Pansy, miközben a szőke mardekáros ölét foglalta el.
- Szia, Pansy drágám – köszönt a szőke fiú, majd nyomott egy puszit a lány homlokára.
- Szóval, Draco, mennyire is vagytok meg Pansyvel? – kérdezett rá megint Blaise.
- Megmutassuk? – mosolyodott el a Malfoy-fiú.
- Hát, nem is tudom… - gondolkozott el Blaise. – Még szép.
Draco rákacsintott Blaisere, majd Pansyhez fordult. A szőke fiú egyik kezével megfogta a lány derekát, míg a másikkal a haját kezdte áttúrni, majd vadul elkezdte ízlelgetni puha ajkait.
- Khm… - kezdte Piton, mire Draco és Pansy pirulva rebbentek szét. - Mr. Malfoy, Miss. Parkinson, én értékelem, hogy ilyen nagyon beleélik magukat a csókolózásba, de Draco, neked már a büntetőmunkán kellene lenned – mondta kissé mosolyogva a professzor, majd csak lebegő talárja végét lehetett látni.
- Nos, akkor én megyek is anyámhoz – mondta egy fintor kíséretében a fiú, majd elindult a kijárat felé.
- Draco, várj – kiáltott utána Pansy, majd odaszaladt hozzá.
- Igen? Mit szeretnél édesem? – kérdezte csábosan a lánytól.
- Csak egy búcsú puszit – mondta Pansy egy szempilla rebegtetés kíséretében, mire Draco elmosolyodott.
- Az előbb kaptál – mondta a fiú, de azért adott egy puszit, a lány arcára. – Na, megyek, majd jövök, szia, édes. – mosolygott rá Draco, majd elindult a kijárat felé.
A griffendél klubhelységében, csak páran üldögéltek. Majdnem mindenki kint volt a parkban. Harry, Ron és Hermione bent ültek a griffendél toronyban.
- Nagyon jó tanár Malfoy anyja. – mondta Ron.
- Igen – helyeselt Harry. – Simán büntetőmunkára küldte a saját fát.
- Aha – hümmögte Hermione. – De hogy tudott a halálfalókról tanítani?
- Jaj, Hermione – csóválta a fejét Harry. – jobb is, hogy tanítja, legalább többet fogunk tudni róluk.
- Végül is ez igaz – bólogatott a barna hajú lány. – De akkor is, még abba is beavatott, hogy Malfoy suli végén halálfaló lesz.
- Hermione, figyelj – kezdte Harry. – Narcissa Malfoy jó tanár. Ennyi.
- Jó, oké, akkor jó tanár – emelte fel a kezét védekezően. – Na, srácok, én most megyek a könyvtárba. Sziasztok – mondta, majd felállt, és elindult a kijárat felé.
- Szia, Hermione – mondták egyszerre Harryék, de a lány már nem hallotta.
Draco halk léptekkel ment anyja irodája felé. Már a harmadikon járhatott, mikor szembejött vele egy barna hajú griffendéles lány.
- Hello, Granger – köszönt oda Draco.
- Hello Malfoy, csak nem anyádhoz mész? – kérdezte Hermione egy kisebb gonosz mosollyal.
- Eltaláltad, és te hova tartasz? – kérdezte, miközben befordult a sarkon, így elérve a lépcsőt.
- Hát, én is oda, ahova te – mondta egy sunyi mosoly kíséretében.
- Hm, akkor érdekes lesz a büntetőmunka – felelt, majd egy újabb sarok után megérkeztek az SVK tanár terméhez, mely mögött az irodája volt található. Draco benyitott a terembe, aztán megindult az iroda felé, és mikor odaért, bekopogott.
- Gyere – szólt ki Narcissa, mire Draco benyitott, nyomában Hermionéval. – Áh, megérkezett a mi kis alvó sárkányunk – mosolygott rá Dracóra, látva a dühös arcát.
- Anya, mondtam már, hogy ne hívj sárkánynak – morgott a szőke mardekáros.
- Oh, te is itt vagy, Hermione? Észre se vettelek – mondta mosolyogva Narcissa, majd elővarázsolt két széket.
- Üljetek le – szólt a nő, majd felállt, és odasétált a polchoz, melyről levett egy vaskos kötetet.
- Tessék Hermione, neked az lesz a feladatod, hogy ebből gyakorold a 125. oldalt. Draco, te pedig ezt fogod lemásolni – mondta, majd odaadott a fiúnak egy tíz centis könyvet.
- Mi? Ugye nem az egészet? – kérdezte Draco tátott szájjal.
- De igen, Draco – felelt Narcissa komolyan, majd amint látta fia rémült arcát, megnyugtatta. – Nyugi, csak egy leckét kell leírnod.
Draco vágott egy fintort, majd elment Hermione után, aki már kint gyakorolt a teremben. Draco leült Hermione mellé, majd elővett egy pergament, és elkezdett írni.
- Te miért vagy itt? – kérdezte egy kis idő után Draco.
- Nem értettem valamit, és anyukád felajánlotta, hogy segít.
- Huh... A nagy Hermione Granger, az iskola strébere nem ért valamit? Hát, azt hiszem eljött a világvége – mondta nevetve Draco.
- Mr. Malfoy, kész van, hogy ennyire nevetgél? – hallatszott Narcissa hangja.
- Öm, még nem – mondta a szőke, majd újból elkezdett írni.
– Miss. Granger maga hogy áll?
- Haladok, Malfoy professzor. – mondta Hermione, mire Draco halkan elkezdett röhögni.
- Valami vicces, fiam? – nézett szúrósan a szőke mardekárosra Narcissa.
- Nem, anya, semmi – mondta Draco, majd gyorsan írt tovább.
Dracónak már zsibbadt az egész karja, pedig még két oldal hátra volt. Narcissa ránézett fiára, majd megszólalt.
- Draco, ha már nagyon fáj a kezed, befejezheted holnap, vagy egy kicsit később. – mosolygott rá Narcissa a fiára.
- Oké, anya... vagyis Malfoy professzor – mondta Draco, majd ismét nagy nevetésben tört ki.
- Na jó, Draco, menj aludni, látom már nagyon fáradt vagy – adta ki az utasítást Narcissa nevetve.
- Rendben, anya. Szia – mosolygott rá Draco, majd elindult a klubhelység felé, kezében a könyvvel és a lappal.
Mikor Draco leért a klubhelységbe, már mindenki aludt, így hát felment a fiúk hálókörletébe, elment lezuhanyozni, majd ő is álomra hajtotta a fejét.
|
