Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-05-14
és igen jól látjátok :D itt a harmadik fejezet is :D amúgy mostanában nincs semmi érdekes :D csak annyi, hogy van egy édes Harrym akit nagyooon szeretek:)
Hermione álmosan pillantott ki a takarója alól Parvatira, aki épp a szomszéd szobából átjött Ginnyvel nevetgélt. A kissé kómás lány pislogott párat, majd torkát megköszörülve ült fel az ágyon.
- Mi a nevetés tárgya? – kíváncsiskodott Granger.
- Oh, Hermione, felkeltél? – mosolygott rá a legfiatalabb Weasley.
- Hát, amint látod, igen – felelt, majd kikászálódott az ágyból, odament a bőröndjéhez, és elkezdte keresgélni az aznapra kigondolt ruháit.
Miután öt percen keresztül kereste a ruhadarabokat, Parvati megelégelte a dolgot, és odalépett Hermione mögé, majd leguggolt mellé.
- Mit keresel? – kérdezte mosolyogva a lány.
- Tudod, van az ezüst felsőm a piros pulcsival. Azt nem találom – mondta Hermione, miközben már az ágyára pakolta ki a bőrönd tartalmát.
- Mióne, te kinek akarsz ennyire tetszeni? – kérdezte Ginny, miközben leült Parvati ágyára.
- Honnan veszed, hogy tetszeni akarok valakinek? – fordult Ginny felé Hermione.
- Hát, csak onnan, hogy a legszebb ruhádat akarod felvenni, amikor nem lesz semmi ünnepély – okoskodott Parvati.
- Ó… úgyse tudnálak meggyőzni titeket, ugye? – mosolyodott el Hermione, majd a ruhával, amit időközben megtalált, ült fel az ágyára.
- Ami azt illeti, van egy srác, akinek tetszeni szeretnék, csak hát, pont az ellenséges házban van.
- Na, ne. A nagy Hermione Granger beleszeretett egy mardekárosba? – tátották el a szájukat Ginnyék.
- De igen – hajtotta le a fejét Hermione.
- És, ki az, aki elvarázsolta a mi kis eminens tanulónkat? – kérdezte izgatottan Parvati.
- Nem mondom el, még csak az kellene, hogy ebédszünetre az egész iskola tudja – mondta Hermione, majd elindult a fürdőszoba felé, hogy lezuhanyozzon.
- De attól találgathatunk, ugye? – kiabált be a fürdőbe Ginny.
- Úgyse mondom el, ha kitaláltátok – mondta Hermione, majd magára engedte a vizet.
***
A korai időre tekintettel még teljes nyugalom volt a könyvtárban. Egyedül egy ébenfekete hajú lány ült egy eldugott kis zugban.
A hollóhátas lány félig teleírt papírja felett gubbasztott, már vagy fél órája, mikor végre leírt egy mondatot.
Perceket töltött el azzal, hogy tökéletesítse a mondatokat a sárgás lapon, de a rózsaszín árnyalatban úszó betűk mindig összefolytak a lány szemében, így felállt, és elindult egy távolabbi polchoz irányítva lépéseit.
Odalépett hozzá, majd a könyvekhez emelte kezeit.
Lilára lakkozott körmeit végig húzta a kötetek gerincén, majd egy bordó színű könyvet leemelve indult vissza az asztalhoz.
A lány letette az asztalra, majd helyet foglalt a széken, s tovább írta a házi dolgozatát Flitwick professzornak.
***
Draco Malfoy békésen aludt az ágyában, mikor belépett a szobába valaki. A fiú átfordult a másik oldalára, de semmi egyéb életjelet nem mutatott. A vendég lassan odasétált a szőke ágyához, leült az oldalára, és nézte, ahogy alszik a mardekáros.
A vendégünk nem a Mardekárba járt, de még csak nem is volt annyira jóban a mardekáros bandával. Mondhatni úgy, hogy egy teljesen ellenséges házba járt. Igen, egy griffendéles jött be Malfoy szobájába, és üldögélt az ágyán.
- Olyan gyönyörű vagy, amikor alszol – suttogta a szoba sötétjébe a fiú. A szőke fiú ezt egy kisebb mocorgással jutalmazta. A griffendéles erre elmosolyodott, és megkísérelte, hogy egy apró csókot hintsen Draco szájára. Már csak centik választották el egymást az ajkaik, és a szőke fiú még mindig mélyen aludt. A fekete hajú fiú lassan érintette meg Draco ajkait, majd lágy csókot lehelt rájuk.
A mardekáros elmosolyodott, majd lassan kinyitotta a szemét, és felpillantott vendégére. Csak néztek egymás szemébe, majd amint Dracóban tudatosult a tény, hogy kit néz ilyen megigézetten rögtön felült, ezzel sikeresen lefejelve az előtte ülőt.
Draco a homlokát dörzsölgetve nézte egy darabig még a griffendélest, majd megszólalt:
- Potter, mi a fenét keresel itt?
- Egy angyalt – mondta kábultan Harry.
- Egy angyalt? Hát akkor Potter nagyon rossz helyen keresgélsz, mert én minden vagyok, csak angyal nem – nézett rá Harryre, mint egy hülyére, majd kiszállt az ágyból, és egy szál alsógatyában végig ment a szobán a tükörig. – Mindjárt jövök Potter – mondta Draco, majd eltűnt a fürdőszoba ajtajában.
Harry megsemmisülten bólintott, majd erős késztetést érzett arra, hogy a szőke után menjen. Körül nézett a szobában. Teljesen ugyanolyan volt, mint az övé, csak itt arany-piros helyet a zöld és az ezüst szín dominált. Ránézett Draco ágyára, amin ült. Egy gyönyörű smaragd színű takaró volt rajta a Malfoyok címerével. Harry észrevett valami fehéret a takaró alól kilógni. Nem érdekel mi az! - gondolta a fiú.
Persze, Harryt nem úgy ismerjük, mint aki nem kíváncsi, ezért mégis a fehér dolog felé nyúlt. Kihúzta a takaró alól, majd mosolyogva nézte Draco fehér plüss nyusziját. Olyan édes! - gondolta Harry, majd visszarakta a nyuszit a helyére, és elindult a fürdő irányába. Már épp kopogott volna, mikor meglátta a szőke fiút a tükör előtt állni.
Draco egy határozott mozdulattal leejtette az alsógatyáját, majd halványan elmosolyodott, amikor a csodálkozó Harryt meglátta az ajtóban, majd mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga elindult az ajtó felé, és becsukta Harry orra előtt.
Harry sóhajtott egyet, majd visszasétált Draco ágyához, és leült rá. Hogy elüsse az időt megfogta a Draco asztalán lévő kis könyvet, s elkezdte olvasni.
„Kedves Naplóm!
Ma nagy dolog történt velem. Pottert mellém ültette Piton professzor bájitaltanon. Először nagyon nem örültem neki, mivel nem tudtam, hogy mikor jön rám az az érzés, hogy ott helyben leteperem. Szörnyű érzés hogy ott ül melletted. Ráadásul még az ingét is kigombolta, mert állítólag melege volt. Persze lent a pincében, ahol van vagy 5 fok, hogy lehet az embernek melege? Jó, persze ha épp melletted ül álmaid szerelme, akkor talán fojtogat a melegség, de biztos, hogy Harryt nem fojtogatta.”
Harry csodálkozva lapozott tovább két oldalt, majd azt kezdte olvasni.
„Kedves Naplóm!
Ma összefutottam a folyosón Harryvel. Mondhatom, megint megcsináltuk. Jött a szokásos beszólogatás, mire Harry bepöccent, és pálcát rántott. Én nagyon nem akartam, hogy ez legyen, csak hát azért mégse hagyhattam, hogy az anyámat sértegesse. Így én is elővettem a pálcámat, csak hogy Harry megint gyorsabb volt, és kivette a pálcám a kezemből egy Capitulatus!-szal. Aztán Potter közelebb jött hozzám, és rám szegezte a pálcáját, mire én észrevétlenül megfogtam a másik kezét. Nem tudom észre vette-e, hogy direkt volt, mert pont jött McGalagony, és egy hét büntető munkára küldött Fricshez. Szerencsére Harryvel.”
Harry elmosolyodott, hogy Draco még ilyen dolgokat is beleír a naplójába, s tovább lapozott még pár oldallal.
„Kedves Naplóm!
Rájöttem, hogy halálosan bele estem Harry Potterbe. Ma, ahogy a Nagyteremben ültünk a többi mardekárossal és beszélgettünk, valahogy szóba került Harry és a Weasley csaj. Egészen addig, amíg nem róluk beszélgettünk szinte nem is figyeltem, de amint Blaise szóba hozta rögtön felkaptam a fejem, és teljesen rákoncentráltam a témára. Megtudtam, hogy a csaj rámászott. Akkor nagyon féltékeny lettem már csak attól, hogy mondták. De amikor megláttam a griffendélesek asztalánál, és a Weasley csaj éppen a hátát simogatta, akkor elszakadt a cérna, és feldúltan mentem vissza a klubhelyiségünkbe. Az aznapi óráinkat is kihagytam, ami vele volt.”
A griffendéles fiú elgondolkozott. Igen valóban nem jött be aznap órára - gondolta Harry.
Harry észre sem vette, hogy Draco időközben kijött a fürdőből.
- Mi a fenét csinálsz a naplómmal? - ordította a szőke, mire Harry gyorsan eldobta a kis könyvet.
- Csak szimplán elolvastam az összes kis titkod, Malfoy - mondta Harry, miközben egész végig Draco szemébe nézett, majd a hatás kedvéért megnyalta az ajkait.
Draco szeme Harry kívánatos ajkaira tévedt, de aztán gyorsan elkapta a tekintetét.
- Soha többé ne merészeld ezt, Potter! - förmedt rá Harryre. - Most pedig takarodj! - mutatott az ajtóra, majd leroskadt az ágyára, és a tenyerébe temette az arcát. De Harry koránt sem óhajtott kimenni a szobából, ezért inkább leült Draco mellé az ágyra, majd gyengéden végigsimított Draco karján.
- Mit akarsz még? - kérdezte halkan Draco. - Kigúnyolni, amiért ilyen ostobaságokat írtam rólad a naplómba?
- Szerinted? - kérdezte, majd felemelte Draco fejét, hogy a szemébe nézhessen.
Draco csodálkozva nézett bele a smaragdzöld szemekbe.
- Szerintem... gyűlölsz...
- Nem gyűlöllek Draco. Soha nem gyűlöltelek, csak épp te állandóan engem és a barátaimat piszkáltad, ezért ne csodálkozz rajta, ha párszor úgy tűnik, hogy ki nem állhatlak.
- Akkor... ha nem gyűlölsz... akkor... mit érzel irántam?
- Hát... - Harry elbizonytalanodott, majd hirtelen támadt egy ötlete. Odahajolt Draco füléhez, és belesuttogott. - Gyere éjfélkor a Szükség Szobájához, és megtudod.
Draco teljesen beleborzongott, ahogy Harry meleg levegőt lehelt a füléhez.
- Miért akarsz találkozni? - kérdezte Draco, miközben sebesebben szedte a levegőt. - Miért nem tudod elmondani most?
- Azért Draco, mert ezt nem lehet megfogalmazni annyi idő alatt, ami most a rendelkezésünkre áll - felelte Harry. Harry felállt, küldött egy sejtelmes mosolyt Draco felé, majd elhagyta a szobát, magára hagyva Dracót.
|
