Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Mondd el...
Tudod nem volt szép, ahogy elhagytál.
Tudom mással jársz, mégis mindig úgy fáj.
De az emlékkép, belül őrzöm még.
Te is emlékezz, úgyanúgy gondolj majd Rám!
A csillagos égbolt már nem figyel,
Egyedül ülők alatta, hisz nincs kivel.
A szívem még mindig csak Rád vár,
Mondd el...
Miért hagytál így el?
Miért nem kérdezel?
Nem szólsz hozzám már,
Nem vágysz már úgy rám,
Ahogy én még Rád!
De tudnod kell, hogy fáj,
Ez nem szűnik meg már,
A szívem mindig vár!
Tudom volt, ami volt.
Hagyjuk úgy, ahogy volt.
Amit éreztem nem volt illuzió,
És nem hullnak a könnyek, nem sírnak a fák.
Csak egy egyszerű dallam, emlékszik még Rád!
A csillagos égbolt már nem figyel,
Egyedül ülők alatta, hisz nincs kivel.
A szívem még mindig csak Rád vár,
Mondd el...
Miért hagytál így el?
Miért nem kérdezel?
Nem szólsz hozzám már,
Nem vágysz már úgy rám,
Ahogy én még Rád!
De tudnod kell, hogy fáj,
Ez nem szűnik meg már,
A szívem mindig vár!
Nem hullnak a könnyek, nem sírnak a fák.
Csak egyszerű dallam, emlékszik Rád!
Látom az utcán a tereket, a harcokat.
Miért zártam szívembe örökre arcodat?
Megpecsételd az életem,
És inspiráltad ezzel az én énekem.
De majd te teszed össze a két kezed,
Akkor légy boldog mással, Ég veled!
A csillagos égbolt már nem figyel,
Egyedül ülők alatta, hisz nincs kivel.
A szívem még mindig csak Rád vár!
Miért hagytál így el?
Miért nem kérdezel?
Nem szólsz hozzám már,
Nem vágysz már úgy rám,
Ahogy én még Rád!
De tudnod kell, hogy fáj,
Ez nem szűnik meg már,
A szívem mindig vár!
|
