Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008 május 24. Ozsdola -50 éves-
Hétvégém átnyúlott az új hétbe: kiruccanás szombat délután 4 órától vasárnap reggel 5-ig… aztán, vasárnap meg hétfőn alvás, s lustálkodás a javából :D:D
Unokahúgom 50 éves kortárs-találkozóját idejében jelezték: számítanak rám is, hogy megtisztelem jelenlétemmel. Örömmel el is fogadtam a tőlem már megszokott feltételes módban, ingadozó egészségi állapotom miatt. Hát, tényleg közbejött egy nem várt sürgős s keserves idegsebészeti beavatkozás Marosvásárhelyen, de Istennek hála, minden jó ha a vége jó, időben itthon voltam, nem a legjobb formámban, de mégis boldogan, hisz a kegyetlen fájdalomtól mentes lettem.
Na de ne vágjak a dolgok elébe, inkább, mint a viccben az orvos a pácienshez: - Van két hírem, egy jó, és egy rossz, melyiket mondjam előbb? – A jót, a jót…
Én is megpróbálom ehhez tartani magamat…
Az én, illetve a mi kis szülőfalunk Hilib közigazgatásilag Ozsdola községhez tartozik, ahol minden évben megrendezik az 50 évesek kortárs-találkozóját, melyről elmondható, hogy a környéken hozzá hasonló ilyen szép rendezvény nincsen! Dicséret illeti a község polgármesterét, vezetőségét, az összetartó faluközösséget. Határokon túlra elkerültek is hazajönnek erre az alkalomra :D Vidám, örömteli rácsodálkozások, örömkönnyes átölelések, amikor rég nem látott gyerekkori játszótársak, jó barátok, ismerősök látják viszont egymást: „te vagy XY?” „Jééé, hát te vagy YX!”
A kultúrháznál van a találkozás az ünnepelteknek, d.u. 4 órára. Itt minden ünneplő személy mellére kitűzőst tesznek friss virágból: piros-fehér-zöld. A modern korral való haladás minden szinten érezhető, látható a fejlődés. A virág mellé most fehérszalag, pirossal rányomtatott 1958-2008 és piros szív közepében fehér 50 szám a kitűzőn. Fényképkészítés. Majd 5 órakor, mint egy esküvős menet, kettesével sorban állva, elől a zenészekkel, felvonulás az iskolába osztályfőnöki órára. Ott a tanulók gyönyörű ének-szavalat műsorral, virággal köszöntik az ünnepelteket. 7 órakor jönnek ki és mi, meghívottak - hozzátartozók, szülők, gyerekek - az iskola előtt várjuk virággal köszönteni és a legilletékesebb átadja a virágkosarat. Kivonulás a templom elé, megemlékezés az elhunytakról, kopjafa megszentelése. Mi távolabbról nézzük mindaddig amíg indulnak be a szentmisére, mi meg utánuk. A felemelően szép szentmise végén az ifjak szép vallásos szavalatokkal köszöntötték őket. Mindnyájan az áldás után, most már a meghívottakkal együtt, sorban visszavonultunk a kultúrotthonba, ahol következik a leülés, eszem-iszom, tánc.
A zenészek már fent a színpadon zenével és csak gyertya megvilágítással, amíg az 50 évesek bevonultak. Ekkor következett a villanyfény, s mindenki ment az ő meghívójának az asztalához. A terem 380 személyt tud befogadni. Persze a színpaddal együtt. Itt 3 sor asztal, 3x16 férőhellyel, s előtte helyet hagyva a zenészeknek, állva :D
Na, az unokahúgom asztala itt a középső volt, így érthető, hogy nem kellett diszkóba menjek, mert megsüketülésig élvezhettük a jó zenét, hála Istennek egy sem volt tucc-tucc, de azért dübörgött még a szék is alattunk :D
De itt is - mint minden rosszban - megvolt a jó is, a lentiek felnéztek ránk:-) Mi meg mindenkit (azaz mindenkire) lenéztünk. Na, kell ennél megtisztelőbb hely? :D
Szemmel követhettem/követhettük a táncoló társaságot a nagynénémmel, mi inkább a mindennek a megkóstolgatásával foglalatoskodtuk. Meg a mások táncos kedvében örömünket leltük, és csodálkozva néztük őket, hejj, hajj, hát hol van az már, amikor én is, táncos lábú, így tudtam ropni a táncot? No, sebaj, legalább a szép emlékek ilyenkor felidőződik bennem! De én most örvendek nagyon annak is, hogy egyáltalán még tudok két lábon tudok járni!!
A kaja, az rengeteg volt: hétféle előétel, leves, sültek pityókával, kolbász, oldalas, dinsztelt káposztával, gyümölcsök, sütemény, kürtőskalács, sósperec, köményes pálinka, bor, sör, üdítők, borvíz, a kiüresedett üvegeket azonnal cserélték a figyelmes felszolgáló lányok-fiúk. Estétől reggelig három rendben szolgáltak ki kávéval, mellé plusz cukor meg tejszín. Én a nagynénémmel kávét, üdítőket meg a borvizet nem vetettük meg, porlasztottuk rendesből, de sör, bor, pálinka, hogy milyen volt? Biztosan finom, mert aki bírta, az marta. A mi asztalunknál a fiatalok nem igen éltek véle (hál’Istennek) :D
Mindenki annyira jól érezte magát, hogy csak hajnali fél öt felé kezdett szedelőzködni a társaság. Így Kézdire a volt szülőfalus-felemékkel - mikor már biztosak voltak benne, hogy indulhatnak, mert az ág már nem csapja ki a szemünket - szedelőzködtünk/tek és ők hazahoztak engemet is :-)
Hát? Bizony voltak pillanatok, amikor csendesen néztem a vidám társaságot: magam elé bámulva felelevenedett bennem, hogy 10 évvel ezelőtt szombat május 23-ára esett, és az én 50 éves kortárstalálkozóm ünnepe is ugyanitt volt, ami 22 órakor, az előétel elfogyasztása után, a második csendes tangó táncnál véget ért számomra/számunkra. Derült égből villámcsapásként ért, hogy amikor csak azt hittem, hogy tánc közben megszédült a férjem, mosolyogva nézett rám és próbáltam erősen megtartani, de sajnos le kellett eresztenem a földre. A vendégeim látva ezt a jelenetet, azt hitték velem van gond, hisz ő erőteljes s kemény ember volt, és én a mindig beteg. Kisebbik fiam, aki szintén ott volt, kocsijából plédet hozott, azon kivittük/vitték a zöld gyepre, fiam mesterséges légzéssel próbálkozott. Mire a mentő kiért, már csak a halálesetet tudták megállapítani. A törvények értelmében nem lett volna szabad elszállítsák a halottat, de az ünnepre s tömegre való tekintettel kivételt tettek. Én csak hallottam a szavakat, de nem értettem. „Ez nem lehet igaz”, kavargott bennem…
Hosszú időbe tellett, amíg feldolgoztam. Hitemnek köszönhetem, hogy ott és akkor, már bent a korháznál meg tudtam érteni, hogy vele vagy nélküle, de az életnek mennie kell tovább. Még akkor is, ha fájt s nem tudtam a mikéntjét jövőmnek. Istent soha nem szidtam, nem okoltam, a miérteket sem kérdezgettem, egyedül csak Ő tudja a történések miértjeit. Azt is, hogy miért éppen őt, s miért épp ott szólította haza. Ezt csak egyedül Ő tudja. Segítségét kértem és kérem, amíg a földi-zarándokutamon járok, és hiszem, hogy ha engemet is hazaszólít az Ő országába, újból fogunk találkozni.
Az akkor, ott készült videó-felvételt, aminek a végére a temetés is rögzítve van, hét esztendő elteltével tudtam csak megnézni.
*** *** *** *** *** *** *** ****
ZSOLTÁROS KÖSZÖNTÕ
Az Úr legyen megõrzõ Pásztorod!
Nem látsz hiányt soha, míg õt szolgálod.
Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!
Õ legyen néked üdvöd, boldogságod!
Ha szomorú lesz szíved, õ bezörget
Hozzád, és megújítja hitedet.
Megsokasítja elfogyó erõdet;
Az Igazság szent ösvényén vezet.
Õ akkor is oltalmad, õrizõd,
Ha rádborulna a Halál árnyéka...
Élj igaz szívvel Istened elõtt;
A hûségben csak így lehetsz te példa.
Csordultig lesz a szíved boldogsággal,
Hisz égi irgalom, jóság vezet.
Az Úr házában lelked égbe szárnyal...
Örökké õrzi, áldja éltedet.
Gerzsenyi Sándor
|
